Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
7. Víziközlekedés és víziutak
A vízlépcsőket természetesen energiatermelésre, öntözővíz kivételére, azaz több vizhasznositási célra is felhasználhatjuk. (Tiszalök). Ilyen esetben a duzzasztás' szintjét a különböző céloknak megfelelően kell megállapítani. A folyócsatornázás számos előnyt rejt magában. Elsősorban erősen megváltoztatja a vízfolyás természetét, vízjárását. A hajózás számára olyan kedvező viszonyokat teremt, amelyek hasonlóak, ha nem is teljesen azonosak, a mesterséges állővizü csatornákban történő hajózással. Amellett, hogy a hajók a gázlók felett teljes terheléssel áthaladhatnak, a duzzasztással azt is elérjük, hogy a megnagyobbított folyó keresztszelvényében csökken a vizmozgás sebessége és ezáltal a vontatási költsége. Kétségtelen, hogy a völgymenetben mozgó hajóknál előnyös, ha a folyőknak minél nagyobb a sebessége, hegymenetben azonban fordított a helyzet. Egy hajó ugyanis, amely a folyón hosszabb utat tesz meg oda-vissza, völgyemenetben. rövidebb idő alatt teszi meg az utat, mint hegymenetben, azaz igy rövidebb ideig élvezi a folyó sebességének kedvező, viszont hosszabb ideig annak hátrányos hatását. Hajóforgalom szempontjából tehát a viz sebességének csökkentése kedvező idő és energianyereséggel jár. Az időnyereséget azonban rontja az a körülmény, hogy a vízlépcsőknél a hajók zsilipelése időveszteséget eredményez. 7.322. Hajócsatornák Hajózható folyók összekötésére, nehezen hajózható folyószakaszok megkerülésére, vagy nagyobb ipartelepek, vagy bányavidékek bekapcsolására a hajózó utak hálózatába külön épített úgynevezett hajőcsatornák- kal gondoskodunk. Tulajdonságuk, hogy állóvizüek. A helyszinrajzi vonalvezetésnél arra kell törekednünk, hogy a csatorna rövid legyen, lehetőleg sok helyiséget érintsen és kedvező talajú területeken haladjon keresztül. A helyszinrajzi vonalvezetésnek a magas130 /Legkisebb duzzasztott vizszint | Szabályozón dc| Szükséges hajózási mélység
