Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
6. Ármentesítés és árvédelem
6.38 Védekezés töltés-szakadás esetében Töltés-szakadás esetében az átáramlő viz sebessége az átszakadáson az első órákban olyan nagy, hogy a töltés elzárására nem gondolhatunk. Azonnal meg kell tenni az előkészületeket arra, hogy a szakadás helyénél meggátoljuk a töltés végek túlságos elmosását és igy a szakadás erős kiszélesedését. Kisebb gátaknál ezt pátria lemezekkel, nagyobbaknál cölöpsor leverésével biztosíthatjuk. A töltések fejének környékén a túlzott kimélyülést esetleg meggátolhatjuk kőszórás alkalmazásával. A cölöpözés mögé rőzsekévéket helyezhetünk. A töltés-szakadás hatására ideiglenesen vizszintcsökkenés szokott előállni a főfolyóban és a mentett oldalon a kiömlő viz szintje állandóan emelkedik. A két hatás következtében a szakadáson átáramló viz sebessége csökken. Ha a csökkenés erősebb és az áramlás sebessége 1 m/mp sebesség alá kezd szállni, megkísérelhető a töltés-szakadás elzárása. Ha a laza vizvezető réteg vastagabb a töltés-szakadásoknál, igen nagy kimélyülések is keletkezhetnek a szakadás helyén. Ezért az elzárást célszerűbb a mélyedés megkerülésével (a mentett oldal felé) megépíteni. Töltés-szakadás esetén azonnal gondoskodni kell a másod- vagy esetleg harmadrendű védvonalak előkészítéséről, hidnyilások, áteresztők elzárásáról, és az alacsonyabb szakaszokon végrehajtandó védekezés megszervezéséről. Ugyancsak gondoskodni kell a töltés-szakadás folytán esetleg szükséges kiürítések elrendeléséről. A töltés-szakadások általában hosszabb árvizzel való elboritás után következnek be a gátakon. így általában a szakadások után nemsokára megindul az apadás is. Ezért a szakadások idején mindenképpen igyekezni kell csökkenteni a beáramló vízhozamot, a másodrendű védvonalak és lokalizáló vonalak védésével és amint lehet a szakadás elzárásával. 6.39 Védekezés a gátakon átömlő víz ellen Rendkívüli árvizmagasságok esetében, valamint a lokalizáló és másodrendű védvonalak gátjainál előfordulhat, hogy a gátak koronája nem elég magas és a gátakat az átömlő viz veszélyeztetheti. Ebben az esetben a töltések magasítása szükséges. A gátak koronájára, vagy másodrendű védvonalaknál gyakran az utak árviz felöli padkájára épitjük a maga sitómn. nyulgátakat (lásd 98. ábrát!) Tisztán földből épült nyulgát csak akkor célszerű, ha hullámverés nincsen és az árviz magassága csak néhány centivel(10-20 cm) fogja a korona szintjét meghaladni. Nagyobb magasság esetén, vagy hullámverés idején homokzsákokból is építhetünk nyulgátat. Ha a várható árvizszint emelkedése 80 cm-nél is magasabb, 123 -
