Ijjas István: Vízgazdálkodási projekt tervezés (EJF, Baja, 1998)
7. Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés
7.vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés illetve rövid, közép és hosszú távú átfogó fejlesztési célok, koncepciók és intézkedések meghatározása, összehangolása és megvalósítása fejlesztési programok keretében, érvényesítése az egyéb ágazati döntésekben. Területrendezés: az országra, illetve térségeire kiterjedően a területfelhasználás rendjének és a területhasználat szabályainak megállapítása, e körben: • az erőforrások feltárása, a táj terhelése és terhelhetősége meghatározása, ezek együttes értékelése, előrejelzések készítése; • a területi adottságok célszerű hasznosítási javaslatainak kidolgozása; • fejlesztési koncepciók és programok térbeli, műszaki-fizikai rendszerének meghatározása; • nemzetközi együttműködés és szerződés keretében az európai és határmenti területrendezési tevékenység összehangolása. Területrendezési terv: az ország, illetve egyes térségek nagytávlatú műszaki-fizikai szerkezetét meghatározó és befolyásoló tervdokumentum, amely biztosítja a területi adottságok és erőforrások hosszú távú hasznosítását és védelmét, az ökológiai elvek érvényesítését, a műszakiinfrastrukturális hálózatok összehangolt elhelyezését és a területfelhasználás rendszerét, optimális hosszú távú területi szerkezetét. Régió: több megye (a főváros) területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határaival határolt, egybefüggő, társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területfejlesztési tervezési, illetve statisztikai területi egység. Vízgyűjtő használat: a vízgyűjtőn folyó minden olyan tevékenység, amely megváltoztatja a víz lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét és energiatartalmát, illetve amely a vizek, vízjárta területek tájképi, rekreációs, természeti, vagy közlekedési adottságainak felhasználásán alapul. Vízhasználat: a vízgyűjtőhasználatok közül azon tevékenységek, amelyek vízi létesítmények útján, vagy a vizek medrének, partjának a víz hasznosítása érdekében való befolyásolásával valósulnak meg, függetlenül attól, hogy elhasználják-e a vizet vagy sem. A vízhasználat köznapi értelemben a víz bárki részéről történő használatát vagy fogyasztását jelenti. Vízigény: az a vízhozam, vagy egy hosszabb időegységre vonatkozó vízmennyiség, amelyet a fogyasztók a vízkészletből egy adott helyen fel kívánnak használni. Vízkészlet: meghatározott térrészben, adott időpontban található vízmennyiség, mely statikus és dinamikus vízkészletként értelmezhető, utóbbi két részre osztható: a vízgyűjtő saját vízkészletére és más vízgazdálkodási egységről érkező (átfolyó) vízkészletre. Vízminőségi célállapot: a víz minőségi mutatóinak azon dinamikus egyensúlyban lévő egysége, amelyet egy adott vízkészlet esetében, vagy egy vízgyűjtőterületen el kell érni ahhoz, hogy a víz a vízhasználók és a vízi élővilág igényeinek megfeleljen. 7.3.3 A vízgyűjtő gazdálkodási tervezés alapelvei A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a nemzetközi gyakorlatban meghonosodott eljárások, kiemelten pedig az Európai Unió tagországai által kidolgozott irányelvtervezet megközelítési módját követi, amennyiben nagy hangsúlyt helyez • a természetes vízrendszerek környezetvédelmére és megőrzésére, a vízgyűjtők ökológiai egységként való kezelésére, a természetvédelemre, a fenntartható fejlődés elvének érvényesülésére: • az integrált tervezésre, ezen belül a vízgazdálkodási és a területfejlesztési-területrendezési tervezés kapcsolatának erősítése; • a nyilvánosság szerepének növelésére; • a fenntartható gazdálkodásra, mind a meglévő rendszerek, mind a jövőbeni fejlesztések esetében; • a vízminőségi célkitűzések elérését szolgáló tevékenységek, monitoring megtervezésére, ütemezésére. Magyarország sajátos vízföldrajzi viszonyai, így különösképp az árvízi veszélyeztetettség mértéke és a felszíni vizek terén fennálló nemzetközi függőség miatt indokolt a ten/ezés során figyelembe venni • • az árvízi biztonság, a belvízkárok elleni védelem szempontjait; 50 ©Phare Program HU - 94.05
