Ijjas István: Vízgazdálkodási projekt tervezés (EJF, Baja, 1998)
7. Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés
7.vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés • Az előbbiek következtében a vízgyűjtő gazdálkodásnak és a vízgyűjtő gazdálkodási tervezésnek az EU tagországokban alkalmazott módszerei nem alkalmazhatók közvetlenül, hanem sok esetben csak lényeges módosításokkal a Duna-völgyi országokban, és így Magyarországon. 7.2.6 EU szakértők véleménye a vízgyűjtő gazdálkodási tervezés készülő új EU irányelveiről A vízkészletgazdálkodás európai kereteinek flexibiliseknek kell lenniük és többféle vízgyűjtőt kell figyelembe venniük, amelyek a következők: • teljes egészében valamelyik EU tagország-területén_elbelye7ked.ő.vízgyűjtő.terület, • két vagy több EU tagország területén elhelyezkedő vízgyűjtő terület és • egy vagy több EU tagország területén és nem EU tagország illetve tagországok területén elhelyezkedő vízgyűjtő terület. A vízkészletek védelméhez és gazdálkodásához tervezett igazgatási rendszereknek és koordinációs mechanizmusoknak figyelembe kell venniük az országok más vízrendszereit, bio-regionális, gazdasági és politikai szerkezetét. A vízgyűjtők következő sajátos eseteit kell számításba venni: • vízgyűjtő részek (a folyók egyes keresztszelvényeihez tartozó vízgyűjtő terület), • részvízgyűjtők vagy részvízgyűjtők csoportjai, • folyó szakaszokhoz tartozó vízgyűjtő területek, • mesterséges vízelvezető rendszerek vízgyűjtő területei, • mesterséges vízrendszerek (pl. hajózó csatornák) vízgyűjtő területei. Nem állapítható meg a vízgyűjtő gazdálkodás optimális területi egységének nagysága, mert az jelentős mértékben függ a vízgyűjtő sajátosságaitól és a vízhasználatok sűrűségétől és változatosságától. A gazdálkodási egységek kiválasztásában tekintettel kell lenni a következőkre: • a gazdálkodási terv részletességének szintje és menedzselhetősége, • a társadalom részvételének kívánt mértéke, ami kis területeken könnyebben megvalósítható, azonban regionális és hosszú távú szempontokat is figyelembe kell venni, • a vizek jó állapotba hozásának igénye inkább kis területek kiválasztását indokolja, • a vízgyűjtő gazdálkodási tervezés és a vízgyűjtő gazdálkodás költségei nagyobb területi egységek esetén kisebbek, a költség-haszon elemzéseket viszont kisebb területek esetén könnyebb elvégezni, • ezeknek az ellentmondásoknak a feloldása többféle terv és eszköz alkalmazását indokolhatja a vízgazdálkodásban és az eszközök hierarchikus rendszerének kialakítását teheti szükségessé (például: kerettervek, vízgyűjtő gazdálkodási tervek, akcióprogramok, stb.), és a tagországok szabadon kell, hogy megválaszthassák a saját adottságaiknak megfelelő vízgazdálkodási formát, figyelembe véve az EU és nem EU országok szempontjait, • pontosan meg kell határozni vízgyűjtő gazdálkodási terveknek a Vízgazdálkodási Keret Irányelv által megkívánt részletességét, • meg kell találni a részletességnek azt a helyes mértékét, ami nem kíván szükségtelen információkat, ugyanakkor azonban biztosítja a vízkészlet-védelmi és vízkészlet-gazdálkodási politika fejlesztését, • meg kell adni a gyakorlatban széles körben alkalmazható meghatározását a víztestek "jó állapotának", • a kémiai, fizikai, biológiai és morfológiai szempontokat általános ökológiai normákban kell integrálni, • a vízmennyiség gazdálkodást, az árvízvédelmet, a vízfogyasztást és a vízigény-szabályozást magas prioritású feladatoknak kell tekinteni. 7.2.7 A vízgyűjtő gazdálkodási tervezés tapasztalatainak összefoglalása 46 ©Phare Program HU - 94.05
