Ijjas István: Vízgazdálkodási projekt tervezés (EJF, Baja, 1998)
5. Műszaki szabályozás
5. műszaki szabályozás 5.2. Nemzetközi műszaki szabályozás 5.2.1 Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Standard Organisation - ISO) a nemzeti szabványosítási szervezetek világszövetsége. Körülbelül száz országból, mindegyikből egy szabványosítási szervezet a tagja. Az ISO 1997. évi katalógusa 10745 nemzetközi szabványt tartalmaz. Az ISO tevékenysége decentralizált formában folyik. Tevékenységének legfontosabb részét 184 technikai bizottság végzi és 597 albizottság, amelyeket 34 országban szervezett technikai titkárságok szerveznek és támogatnak. Az ISO első technikai bizottságát 1947-ben alakították, a 209. bizottságot 1993-ban szervezték (ha egy új bizottságot szerveznek, az mindig új számot kap). A központi titkárság Genfben van, ott adják ki a nemzetközi szabványokat. Úgy becsülik, hogy körülbelül 30000 mérnök, kutató és hivatalnok dolgozik a szabványok kifejlesztésén. Körülbelül 500 nemzetközi szervezettel vannak kapcsolatban az ISO technikai bizottságai. Az ISO információs kapcsolatait az ISONET biztosítja, amely az ISO Genfi Információs Központját körülbelül 60 ország hasonló nemzeti központjával kapcsolja össze. 5.2.2 Az ISO tevékenysége A GATT 1994 áprilisában született egyezménye szerint 1995 elejétől kezdve a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) lép a GATT helyébe. Ez az eddiginél is szélesebb körben fog küzdeni a kereskedelem műszaki akadályainak elhárításáért. Az új egyezmény, amely hatékonyan támogatja a nemzetközi szabványok alkalmazását, most már szinte az egész világra kiterjedő hatállyal ismeri el - kormányzati szinten - a nemzetközi szabványokat általánosan mértékadó tényezőként. Az ISO nemzetközi súlyának növekedését mutatja az is, hogy az 1994.évi, 17. Közgyűlésén 81 ország delegációja, valamint 13 nemzetközi szervezet képviselői vettek részt. A nemzetközi szabványkészítési tevékenység bonyolultságát és nehézségeit jellemzi az a tény, hogy az ISO szabványok készítésének átlagos átfutási ideje (a szavazási időt nem számítva) hetven-nyolcvan hónap. Az ISO műszaki munkáját jellemző néhány számadat 1993-ból: • a szabványok átlagos terjedelme: 17,1 oldal (1988-ban: 13,0 oldal), • a szabványkészítés átlagos átfutási ideje (a szavazási időt nem számítva): 65,7 hónap (1989-ben: 78,1 hónap), • az elkészült szabványok száma: 764 (1989-ben: 540, 1996-ban: 817), • az elkészült tervezetek száma: 960 (1989-ben: 521, 1996-ban 1105), • a szabványok száma 1993 végén: 9.178 (164.425 oldal, 1996 végén: 10745). 5.2.3 Jog- és szabványharmonizáció a vízkészletgazdálkodásban A társadalmi-gazdasági fejlődés, a Közép- és Kelet-Európábán és Magyarországon az elmúlt években lezajlott és folyamatban lévő változások, az OECD-hez és az Európai Unióhoz való csatlakozás, a vízkészletgazdálkodással kapcsolatos jogi szabályozás és szabványosítás folyamatos fejlesztését igényli, különös tekintettel az EU harmonizációra és a szabványoknak az EU környezetiilletve vízgazdálkodási irányelveivel való harmonizálásának szükségességére. A következőkben olyan információkat foglalunk össze, amelyek alapján a jogharmonizáció és a szabványosítás prioritásai meghatározhatók. 5.3 Műszaki szabályozás Európában 5.3.1 Az EK (EU) és a hazai szabályozások harmonizálása Az EU - hoz való csatlakozásunk hatásainak vizsgálata megkezdődött. Részletes vizsgálatok folytak már például az Európai Közösség környezetvédelmi joganyaga és a magyar szabályozás harmonizációjának lehetőségeiről és feladatairól és ezen belül a szárazföldi vizekre vonatkozó szabályozások harmonizációjának lehetőségeiről és feladatairól. Egyes tanulmányok már azzal is 32 ©Phare Program HU - 94.05
