Ijjas István: Vízgazdálkodási projekt tervezés (EJF, Baja, 1998)

4. Többtényezős döntéselőkészítési módszerek és a társadalom bevonása a döntésekbe

4. többtényezős döntéselőkészítési módszerek és a társadalom bevonása a döntésekbe

A feladat megoldható a Marsan-féle módszerrel, az ELECTRE I. és II. módszerrel, vagy a Kipa- módszerrel, illetve ezek kombinációjával, esetleg az ELECTRE módszernek a Nijkamp és Vos által módosított változatával. A módszerek főbb lépései azonosak, a részletekben vannak különbségek. A TopTen több módszer kombinációját tartalmazza, köztük a szerzők saját ötletei alapján kidolgozott módszer-kombinációkat is.

Első lépésként elő kell állítani az un. értékskálát, majd a döntéselőkészítést végzőnek a megadott fokozatok szerint értékelési szempontonként valamilyen módon minősítenie kell az egyes változatokat.

Ezután a program elvégzi a változatok páronkénti összehasonlítását. Az értékelési szempontonként adott minősítések alapján meghatározza az összehasonlított változatok egymásra vonatkozó ún. előnymutatóját és hátránymutatóját. Ezzel előállítja az un. Előnymutató Mátrixot és Hátránymutató Mátrixot.

Azt a változatot, amelyet a program sorban, egymás után összehasonlít az összes többivel, bázis változat-nak nevezzük és i-vel jelöljük. A vele összehasonlított változatot j-vel jelöljük.

Az i bázis változat és a vele összehasonlított j változat között a következő kapcsolatok állhatnak fenn:

• i túlszárnyalja j-t (i > j)

• j túlszárnyalja i-t (j > i)

• i egyenlő j-vel (i = j)

A páronkénti összehasonlítást az un. előnymutatók és hátránymutatók értékeinek kiszámításával végezzük.

Az előnymutató azt jelzi, hogy az i változat a felvett összes értékelési tényezőt egyszerre figyelembe véve, százalékos arányban kifejezve, mennyivel jobb aj változatnál.

Ahhoz, hogy az i változatot kedvezőbbnek minősítsük j-nél, az előnymutatónak egy adott értéket meg kell haladnia. Ez az érték 50-100 % között változhat, attól függően, hogy milyen szigorú követelményeket szabunk meg.

Az i változat elfogadásához a j-vel szemben még az is szükséges, hogy a változatnak ne legyen olyan tulajdonsága, amely szempontjából lényegesen kedvezőtlenebb, mint a j változat. így a hátránymutató nem haladhat meg egy adott határértéket.

Úgy tekintjük, hogy az i változat akkor előzi meg a j-t (akkor kedvezőbb nála), ha teljesülnek a következő feltételek:

A p és q értékének változtatásával szigoríthatjuk, vagy enyhíthetjük az összehasonlítás (az "i kedvezőbb, mint a j változat") feltételeit.

A szélsőséges eset az, ha p = 100% és q= 0%.

Ebben az esetben tulajdonképpen azt írjuk elő, hogy az i változatnak minden értékelési szempont szerint kedvezőbbnek kell lennie a j-nél. Ez az eset természetesen csak szélsőséges esetben, véletlenszerűen fordul elő.

A feltételek enyhítésével az összehasonlítás és a rangsorolás reálisabbá válik.

Egy konkrét vizsgálat esetén annál biztosabb az i változat fölénye egy másik, j változattal szemben, minél magasabb a számolt előnymutató értéke és minél alacsonyabb a kapott hátránymutató értéke.

Phare Program HU-94.05

27