Ijjas István: Vízgazdálkodási projekt tervezés (EJF, Baja, 1998)
3. Vízgazdálkodási tervezés
3. vízgazdálkodási tervezés 3.3 A FAO, a UNDP és a Világbank útmutatója a vízkészletgazdálkodási politika és stratégia megújításához Sok olyan ország van a világon, ahol a felszíni vízkészletek mennyiség és minősége korlátozza a társadalom vízzel kapcsolatos igényeinek a kielégítését és a gazdasági fejlődést. Várható, hogy egyre több ország rövid időn belül hasonló kritikus helyzetbe jut. Mindezek az országok szembe találják magukat azzal a problémával, hogy a jelenlegi vízkészletgazdálkodási politikájuk és stratégiájuk és az ezek megvalósítását szolgáló intézmény-rendszerük nem megfelelő a vízzel kapcsolatos igények kielégítésére és a fenntartható fejlődés biztosítására. Ezért az Egyesült nemzetek különböző szervezetei, a Világbank és egyes országok kormányai egyesítették az erőiket a vízgazdálkodási politikák és stratégiák megújítása érdekében és útmutatókat dolgoztak ki a feladat elvégzéséhez (FAO 1995a, 1995b, 1995c, UNDP-World Bank 1994, World Bank 1993). A vízkészletgazdálkodási politika megújítását két lépésben irányozták elő: • a vízkészletgazdálkodási politika megújítása és alkalmazása, • a vízkészletgazdálkodási stratégiák kidolgozása. A vízgazdálkodási politika felülvizsgálatának illetve megújításának és a stratégia kialakításának sok szorosan összefüggő és sok átfedésben lévő eleme is van. A Dublini Konferencia 1992-ben kimondta azt, hogy minden embernek alapvető joga az, hogy elérhető áron tiszta vízhez és szennyvíz elhelyezési szolgáltatáshoz jusson. 3.3.1 A vízkészletgazdálkodási politika felújításának és a stratégia kialakításának folyamata Az útmutatóban a stratégiát a politika tevékenységekben való megjelenítésének tekintik. A vízkészletgazdálkodási stratégia koncepcióját a gyakorlatban nagyon sokféleképpen alkalmazzák. Egyes országokban a stratégia a vízkészletgazdálkodás minden részét magába foglalja a nemzeti politika megfogalmazását, a szerepeket és a hatásköröket a vízgazdálkodási projektek kiválasztását és finanszírozását is. Más esetekben a stratégiát a keret-tervek vagy a vízgazdálkodási akciótervek szinonimájaként használják, ami gyakran konkrét projekteket is tartalmazott. Az útmutatóban a stratégia a fejlesztési célok elérése és a vízkészletgazdálkodási politika megvalósítása érdekében kiválasztott rövid-, közepes- és hosszú-időtartamú tevékenységek kiválasztott sorozatát jelenti. Ez a meghatározás nem tartalmazza projektek kijelölésének, rangsorolásának és költségelésének szükségességét és így a politika és a projektek között helyezkedik el. A stratégia részleteiben különböző lehet országos, regionális és szektoriális szinten, azonban következetesnek és összehangoltnak kell lennie. A vízgazdálkodási politika reformjának szerkezetét a következő lépésekben határozták meg: • A politika megújítása • (1.) A víz fontosságának meghatározása a nemzet szociális és gazdasági életében • (2.) A problémák és kritikus kérdések mátrixának elkészítése • (3.) A vízkészleteket befolyásoló kedvezőtlen hatások és súlyuk meghatározása • (4.) A kedvezőtlen hatások csökkentési lehetőségeinek meghatározása • A stratégia kialakítása • (1.) A vízkészletgazdálkodási stratégia megfogalmazása • (2.) Akció-program és megvalósítási tervének kialakítása 3.3.2 A víz fontosságának meghatározása Az általános jellemzők a következők: • az intenzív vízhasználó szektorok mérete és értéke a nemzetgazdaságban, Phare Program HU-94.05 13
