Ijjas István: Konfliktuskezelés a vízgazdálkodásban (EJF, Baja, 1998)
2. A társadalom bevonása a döntésekbe
2. a társadalom bevonása a döntésekbe 2.5.3 Harmadik párti azonosítás Harmadik-párti azonosítás esetén nem a részt venni kívánók és nem is a tervezői stáb végzi az azonosítási munkát, hanem ezzel egy független, ilyen feladatok elvégzésére szakosodott csoportot bíznak meg. Az Amerikai Egyesült Államokban ilyenek például az Állampolgári Bizottságok (CITIZEN COMMITTEES), amelyek egyik feladata éppen az ilyen azonosítási munka elvégzése. Az Amerikai Egyesült Államokban működő Mérnökök Egyesülete (Corps of Engineers) által összeállított lista, amely azokat a csoportokat tartalmazza, amelyeket a vízgazdálkodással kapcsolatos tervezési folyamatba a testület szerint "illik" bevonni, a következő: • Magányos állampolgárok, akik semmilyen csoportnak és szervezetnek nem tagjai • Sportegyesületek • Környezetvédők • Mezőgazdasági szervezetek • Területtulajdonosok és bérlők, akiket közvetlenül érint a beruházás • Kereskedelmi és ipari csoportok • Szakértőcsoportok és szervezetek • Oktatási intézmények (egyetemek, középiskolák, szakiskolák) • Önsegélyező klubok és polgári szervezetek • Szakszervezetek • Állami (STATE) és helyi kormányhivatalok • Állami és helyi választott tisztviselők • Szövetségi hivatalok • Egyéb csoportok és szervezetek (gazdasági csoportosulások, politikai klubok, vallási csoportok és szervezetek stb.) • A média, értve ezalatt az újságok, a rádió, a televízió, és különféle kereskedelmi médiák személyzetét (CANTER, 1977) Összefoglalva elmondható, hogy a nyilvánosság bevonását célzó program tervezésekor különleges figyelmet kell fordítani arra, hogy meghatározzuk a nyilvánosság szintjeit és minden olyan csoportot, szervezetet, egyént számításba vegyünk, amely a tervezési folyamat aktuális szakaszában érdekelt. 2.6 A társadalom bevonásának módszerei A nyilvánosságot alkotó csoportok meghatározása után ki kell választani a nyilvánosság bevonásának végrehajtására kialakított módszerek közül az adott esetben legmegfelelőbb módszereket. Általában nem egy, hanem több módszert, illetve ezek kombinációit kell alkalmazni. A döntéselőkészítési folyamat különböző időszakaiban a nyilvánosság különböző csoportjait különböző módszerekkel kell bevonni a döntéselőkészítési folyamatba. A rendelkezésre álló módszerek száma több tucatnyira tehető, kombinációik száma pedig szinte korlátlan. Bishop (1975) három csoportban 24, Schwertz (1979) hat csoportban 37, Creighton (1981) tíz, Goodman (1984) hat csoportban több mint húsz, Biswas (1986) pedig 12 módszert sorolt fel, illetve ismertetett a nyilvánosság bevonásához. Az összes általunk ismert módszer egyszerű fesorolása is több oldal terjedelmű lenne, a módszerek lényegét pedig többször tíz oldalon lehetne csak röviden ismertetni, amire ennek a tantárgynak a keretében nincs lehetőség. 2.7 A társadalom bevonásának költségei Természetesen az egyes módszerek kiválasztásánál a költségek sem hagyhatók figyelmen kívül. Az amerikai szakirodalom szerint a nyilvánosság bevonásának költsége a tervezési díj 10-20 %-a, a projekt megvalósítása költségeinek pedig 0,5-2 %-a. Ezek az adatok nem alkalmazhatók közvetlenül a hazai viszonyokra, azt azonban nagyon jól mutatják, hogy a nyilvánosság bevonása költséges dolog. Mégis rá kell szánni ezt a költséget, mert különben - több hazai példa is ezt igazolja - sokkal többe kerülhet a Phare Program HU-94.05 23
