Ijjas István - Kiss Guba Ferenc - Molnár Tibor: Mezőgazdasági vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1981)
5. Elágazó csőhálózatok méretezése lineáris programozással
5.2 A PROGRAMMAL MEGOLDHATÓ FELADAT A program tetszőleges vonalvezetésű elágazó csőhálózatok optimális átmérő összetételének és optimális építési költségének meghatározására szolgál, adott szivattyútelep jelleggörbék (illetve emelőmagasságok) esetén. Lehetővé teszi:- egyidejűleg több mértékadó üzemállapot vizsgálatát,- terepszint különbségek,- közbenső mértékadó pontok,- hidránsoknál biztosítandó nyomás, illetve a hidránsoknál biztosítandó különböző nyomások,- különböző anyagú, illetve eltérő érdességü csövek figyelembe vételét,- olyan esetek vizsgálatát, amikor vannak olyan vezetékszakaszok, amelyek a különböző mértékadó üzemállapotokban eltérő vizmeny- nyiséget szállítanak, illetve, amikor a szivattyútelep emelőmagassága a különböző mértékadó üzemállapotokban eltérő. A program egyszerre több szivattyú típus esetén tudja elvégezni az optimalizálást. Minden esetben meghatározza az optimális csőátmérő összetételt és az optimális építési költséget. A számítást célszerű azokra a szivattyú emelőmagasságokra elvégezni, amelyekre a gyártott szivattyúkból összeállított szivattyútelepek a mértékadó vizmennyiségeket emelni tudják. A program fontos jellemvonása, hogy a kereskedelmi forgalomban beszerezhető, szabványos átmérőjű csöveket veszi alapul és ezek közül választja ki az optimális csőátmérőket. Az előbbiekből látható, hogy a program a legáltalánosabb esetekben is lehetővé teszi az elágazó csőhálózatok méretezését. Ez azonban hátrányokkal is együttjár: az adatelőkészítés nagyobb munka és a gépidő szükséglet is nagyobb, mint a speciálisabb esetekben alkalmazható, dinamikus programozási módszerrel történő méretezés esetén. Ha a csőhálózatnak egyetlen olyan szakasza sincs, amely a különböző mértékadó üzemállapotokban eltérő vízmennyiséget szállít, akkor a csőhálózat méretezést dekompozicíós dinamikus programozással (NETDP jelű program) célszerű megoldani, mert ennek egyszerűbb az adat-előké- szitő munkája és általában jóval kisebb a feladat megoldásának gépidő szükséglete is. A dinamikus programozás alkalmazása esetén a feladat megoldásának gépidő szükséglete a feladat méretének növekedése esetén a lineárisnál alig nagyobb mértékben nő, a lineáris programozás esetén viszont négyzetesen, illetve ennél is nagyobb mértékben. A programmal megoldható feladatok jellegének érzékeltetésére vizsgáljuk az 5.1 ábrán látható egyszerű csőhálózatot. Az ábrán feltüntettük 134
