Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)

2. rész. A Kiskörei-vízlépcső építése - 2.1 Dóra Tibor–Hankó Zoltán–Jurcsek Viktor: A Kiskörei-vízlépcső és öntöző-rendszer létesítményei, és azok tervezési, kutatási munkája

2.1—10. ábra. A vízhozamok havi tartóssága a kiskörei szelvényben (1909—1960)

Fig. 2.1—10. Monthly duration of discharges in the Kisköre section (1909 to 1960)

Puc. 2.1—10. Месячная продолжительность расходов в створе с. Кишкёрэ (1909—1960 гг)

A vízhozamok havi tartóssága (10. ábra) tájékoztatást ad a vízkészletek évi alakulásáról.

A számított vízhozamkapacitási görbe (11. ábra) lehetővé tette a teljes tiszai vízgyűjtő és önállóan a Kiskörei-vízlépcső és tározó hasznosítható vízkészletének megállapítását, valamint különböző nagyságú tározótérfogatok és vízfogyasztások különféle tartósságú kielégítésének értékelését.

A geodéziai előkészítő munkálatok közül kiemelkedő a vízlépcső kitűzési munkáihoz szükséges nagy pontosságú alapvonal és alapponthálózat elkészítése.

A talajmechanikai előmunkálatok végrehajtása a tervezéssel érintett olyan területen történt, amelynek geológiai felépítését a következők jellemzik:

A terület alapkőzete a felszín alatt 1000 m-t is meghaladó vastagságú pannóniai beltavi rétegösszlet, amelynek felszíne a jelenlegi felszín alatt 100—150 m mélységben található.

Ez a beltavi üledéksor a lerakódás után a szerkezeti hatások következtében a mélybe zökkent. Az egyenetlen, számos töréssel szabdalt pannóniai felszínre az északról érkező folyók előbb durvább, majd egyre finomabb szemcséjű hordalékot raktak le a pleisztocén kor végéig.

A medence feltöltődését a holocénban folytatódott. A területet agyag- és finom homokrétegek változó sora építi fel több mint 100 m mélységig.

76