Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.1 Dégen Imre: A Kiskörei-vízlépcső vízgazdálkodási jelentősége
tott vasbeton gerendarács közé szórt terméskővel készültek. Ez a megoldás tette lehetővé, hogy a burkolati munkák a vízállások által korlátozott építési idő alatt jól és gazdaságosan voltak elvégezhetők. A hullámtéri duzzasztómű a II. építési ütemben, a böge és tározó teljes kiépítésekor készül el. A vízlevezetésbe az árvíz levonulási időszakában kapcsolódik be. Hidraulikai előnyein felül indokolja a megépítését, hogy 1 m2 vízvezető felületének költsége mintegy negyede a duzzasztómű költségének. Ez a megoldás tehát előnyösebb, mint a mederbeli duzzasztómű kiépítése lett volna olyan átbocsátóképességre, amely az árvizeket is biztonságosan vezeti le. A böge és tározó a Kisköre—Tiszalök közötti folyószakasz (böge) és a Kisköre—Tiszabábolna közötti hullámtér, amelyet a duzzasztott víz elönt és síkvidéki tározóvá alakít át. A tározótér hasznos térfogata távlatilag 400 millió m3, vízfelülete 127 km2. A meglevő árvízvédelmi gátak csak időszakosan tartottak vizet, a kiépítési szintjükhöz tartozó magas vízállások esetén csak intenzív védekezéssel nyújtottak védelmet. Az I. kiépítési ütemben 87,50 m. A. f., a II. ütemben 89,00 m. A. f., majd a III. ütemben 90,50 m. A. f. szintű lesz a duzzasztás. Az 1970. évi legmagasabb vízállás a műtárgy szelvényében 90,73 m. A. f. volt. A hullámtéri tározással tehát az eddigi maximumokhoz közelálló tartós terhelések keletkeznek és ennek megfelelően kell a gátszelvényeket megerősíteni úgy, hogy a tározott üzemvízszint víznyomásának teljes biztonsággal ellenálljanak és árvízi túlduzzasztás esetén se legyen szükséges az eddigiekhez hasonló mértékű aktív védekezés. A tározó talajvízszintemelő hatásának megakadályozására nyílt csatornás szivárgórendszer, szivattyús vízátemelés és nyárfasoros biológiai védelem szolgál. A hullámverés ellen szintén biológiai védelem biztosítja a töltéseket. Ezek olyan módszerek, amelyeket hazánkban ilyen jelentős feladatokra és ilyen nagy mértékben eddig még nem alkalmaztak. A vízlépcső a Bögementi-öntözőrendszerben 40 ezer ha, a Nagykunsági-öntözőrendszerben 126 ezer ha és a Jászsági-öntözőrendszerben 72 ezer ha öntözhető területet lát el vízzel. Hatásterületén kívül — az ún. közvetett hatásterületen — főleg a Körös-völgyben, további mintegy 60 ezer ha területen teremti meg az öntözés lehetőségét. A vízszétosztás két alaplétesítménye, a Nagykunsági-főcsatorna és a Jászsági-főcsatorna 82 m3/s, illetve 48 m3/s vízszállító-kapacitással épül ki. Ehhez a két főcsatornához csatlakoznak a fürt fő- és mellékcsatornák, a termelői tápcsatornák, végül az öntözőtelepek. A Kiskörei-öntözőrendszerben a vízszétosztás, a vízkormányzás alapelve az, hogy a vízfelhasználó akkor és annyi vizet vesz ki (vízszolgáltatási szerződése keretén belül), amennyit az adott időpontban az öntözéses termelés érdekei megkívánnak. Ez az ún. alulról, közvetlenül az igények szerint vezérelt vízszétosztási rend csak korszerű automatizált vízkormányzással oldható meg, amelynek műszaki feltételei az utóbbi évek során alakultak ki. A főcsatornák fővízkivételeinél az alvízről vezérelt elektromos automatákat, a rendszer további szabályozó műtárgyainál pedig hidraulikus 32
