Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
1. rész. A Kiskörei-vízlépcső jelentősége - 1.1 Dégen Imre: A Kiskörei-vízlépcső vízgazdálkodási jelentősége
tárgyból (duzzasztómű, vízerőmű, hajózsilip), a hullámtéri duzzasztóból, valamint csatlakozó és parti létesítményekből áll (10. ábra). A három főműtárgyat a hullámtérben, árvízi körtöltéssel védett közös munkagödörben építették. A közös munkagödörben való építés fő műszaki problémája az „élő” Tisza-meder közelsége, a munkagödör nagy felülete és víztelenítése volt. A kiterjedt vizsgálatok után háromlépcsős talajvízszint- süllyesztő rendszert létesítettek. Az első lépcsőben 11 m hosszú szűrőkútsort, a másodikban 7 m hosszú vákuumkútsort, a harmadikban pedig vákuumkútsort és búvárszivattyús mélykútrendszert alkalmaztak. A talajvíz- szintsüllyesztő rendszer helyes műszaki megoldását bizonyítja, hogy az 1970-es nagy tiszai árvíz során az építés zavartalanul folyhatott. A rendkívül költséges acélszádfalak helyett vasbeton résfallal oldották meg a szivárgási út meghosszabbítását, a vízlépcső alatti szivárgás okozta hidraulikus talaj törés veszélyének megakadályozását és a vízlépcső alaplemezére ható felhajtóerő csökkentését. A résfalat nemcsak a szivárgásgátlás létesítményeként, hanem az alapozás szerkezeti elemeként is felhasználták. A résfal a munkagödör ideiglenes kitámasztását is szolgálta. A résfal szerkezeti eleme többek között a vízerőtelep alvízi partfalának, a hajózsilip alvízi és fel vízi vezetőműve alapjainak, a vízlépcső utófenekét lezáró falnak. Ez az új, hazánkban ilyen arányokban és ilyen nagy minőségi követelményekkel először alkalmazott műszaki megoldás is bizonyítja, hogy a mélyépítési tervezés és kivitelezés során a korszerű és gazdaságos megoldásra törekedtek. A duzzasztómű öt, egyenként 24 m-es nyílását elektromos vezérlésű olaj hidraulikus mozgatású billenőtáblás szegmensgát zárja el. Alkalmazása azért jelentős, mert a mozgatóberendezés mérete kicsi, s ennek következtében a pillér szélességi méretét csak a statikai szempontok határozták meg. Ezért a duzzasztómű szerkezeti elemeitől gyakorlatilag független pillérméretek a megvalósítható legkisebb méretnek tekinthetők. A pillérek kiképzésének elméletileg is új megoldása a „halfarok” alak alkalmazása, melyet hidraulikai modellvizsgálatok alapoztak meg. Előnye, hogy az alvízi mederfenékre ható leváló örvények hatását csökkenti és ezzel lehetővé teszi az utófenék rövidítését. A vízerőtelepbe épülő négy, egyenként 7 MW-os csőturbina újszerű, Magyarországon első ízben alkalmazott megoldást jelent. Francia—magyar kooperációban történő gyártása egyben iparpolitikai szempontból is jelentős. A kisesésű vízerőműveknél eddig alkalmazott Kaplan-turbinával szemben a csőturbina előnye, hogy az erőmű méretei csökkennek, kisebb a hidraulikus vesztesége és ezáltal hatásfoka is kedvezőbb. A hajózsilip a bal parti részen a felvízben helyezkedik el. 12X85 m-es méretei a IV. osztályú hajózóutakra vonatkozó nemzetközi előírásoknak felelnek meg. A zsilipen 1350 tonnás hajók zsilipelhetők át. Elzárószerkezete olajhidraulikus mozgatású támkapu, a töltés és ürítés oldalcsatornás megoldású. Szerkezete takaréküreges vasbeton. Jobb oldali falában helyezkedik el a halzsilip, amely feltehetően az eddigi megoldásoknál jobban segíti elő a halak vándorlását. A főműtárgyhoz csatlakozó mederszakaszokon a rézsűburkolatok az eddigi, nagy munkaerőigényű hagyományos burkolatok helyett előregyár30
