Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
2. rész. A Kiskörei-vízlépcső építése - 2.8 Dobó István: Tervezői művezetés
Következésképpen csak a munkagödör akkori fenékszintje alatt mintegy 10 méterre kezdődő második, ugyancsak folyós homok vízadó réteg — amelyben levő rétegvíz általunk ismert és észlelőkutakkal ellenőrzött nyomásvonala 7—8 méterrel volt magasabb a munkagödör akkori fenékszintjénél — táplálhatta a buzgárt. Az első és második vízadóréteg között 1—4 méter vastagságú kötött réteg húzódik, amelynek összefüggő voltát a kb. 50 m-es hálózatban elhelyezkedő előzetes talajmechanikai fúrások alapján lehetett bizonyítani. A második, — nyomás alatti — vízadóréteg két féle okból táplálhatta a buzgárt: — vagy a két vízadó réteg közötti, a feltárások szerint is időnként 1 méterre elvékonyodó kötött réteg lokális, de természetes folytonossági hiánya miatt, — vagy egy olyan — évekkel korábban mélyített — nagy átmérőjű feltárófúrás szabályellenesen vissza nem tömött járatán át, amely a második vízadó rétegbe is belenyúlott, és a szóban forgó buzgár helyétől néhány méterre készült. Ez utóbbi látszott valószínűbbnek, ezért a helyszínen levő teljes előmunkálati anyagból, amelyben a fúrások helye országos koordinátában volt megadva gyors koordináta-transzformációval megállapítottuk, hogy az egyik, három évvel korábban készült, 50 méter mély fúrás a buzgár helyétől alig négy méterre esik. Mivel a vizsgálat közben a buzgár mechanikus elfojtása (szűrőzése) nem járt sikerrel, a második vízadó réteg nyomásának lokális csökkentésére tettünk szokatlan javaslatot. A buzgár helyétől mintegy 14 méterre volt ugyanis egy második réteg víznyomásának ellenőrzésére készült ész- lelőkút, amelynek átmérője még éppen lehetővé tette egy — az erőmű legmélyebb pontjainak víztelenítésére szolgáló — búvárszivattyú befogadását. Ennek az észlelőkútnak átmeneti időre termelő kútként való igénybevételével gyors nyomáscsökkentésre volt kilátás. A szivattyú behelyezése és hálózati bekötése egy óra alatt elkészült, és az üzembe helyezés után fél órával a buzgár megszűnt. Ezután már a buzgár helyének és környékének szabályos és megfelelő méretű szűrőzése néhány óra alatt elkészült, és a kényszerű nyomáscsökkentő szivattyúzást, amelyet a más célra szűrőzött észlelőkút hosszú ideig egyébként sem bírt volna, abba lehetett hagyni. Az előfenék betonjának elkészülte után, a betonozás előtt elhelyezett béléscsöveken át, a második vízadó réteg felső zónájába irányított injektáló csövön cementpépet nyomattunk be alacsony nyomással. Ennek meny- nyisége 13 m3 volt, ami nagyjában megegyezett a buzgáron át korábban kifolyt homok mennyiségével. Mindez indokolja azt is, hogy kritikus helyeken (leendő építmények helyén, vagy árvédelmi töltések mentett oldalán) mélyített kutatófúrások betonnal történő visszatömése mennyire indokolt előírás. 189
