Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
2. rész. A Kiskörei-vízlépcső építése - 2.8 Dobó István: Tervezői művezetés
A vízlépcső építésének geodéziai előkészítése — mind vízszintes, mind magassági vonatkozásban — a nagy kiterjedésű és nagy pontosságot igénylő ipari létesítményeknél általában szokásos módon történt. A vízszintes alapponthálózat az országos hálózathoz csatlakozó helyi koordináta- rendszerben készült, amelynek egyik iránya a vízlépcső tengelyével párhuzamos, ez a tengely a rendszerben kerek számot képvisel. A hálózat lényeges alappontjait úgy helyeztük el, hogy azok az építkezés során lehetőség szerint végig, vagy legalábbis minél hosszabb ideig helyükön maradhassanak (2. ábra). Azok a pontok, melyek egyben magassági alappontként is szolgáltak, 22 m mély és 60 cm átmérőjű vasbeton fúrt cölöpök tetejére monolit vasbeton szerkezetként épültek (3. ábra a. részlet). Ezt a viszonylag költséges megoldást a felszín közelében, különösen a felső 10 méteres talajrétegben várható lényeges függőleges mozgások (expanzió és kompresszió következtében) indokolták. Az eredeti alapponthálózat pontjai a 2. ábrán láthatók kettős körrel jelölve, ugyanitt tüntettük fel az építés során fokozatosan továbbfejlesztett teljes hálózatot is. Az alapponthálózat meghatározását mind vízszintes, mind magassági értelemben felsőrendű szabatos méréssel végeztettük el a Műszaki Egyetemmel, még az érdemi építkezés megkezdése előtt, 1968 tavaszán. A hálózat egyes pontjait az építési és kitűzési igényeknek megfelelően folyamatosan használták alappontként hetente több alkalommal is. Két és fél évvel az eredeti szabatos mérés után, amikor már a teljes munkagödör kiemelése, és az alaplemezek bebetonozása megtörtént, az alapponthálózatot az eredetivel azonos pontossággal újra kellett méretni. Ennek két lényeges indoka volt. Az első az, hogy rendszeres saját méréseink az építkezés második évében egyre növekvő vízszintes és magassági pontatlanságot jeleztek. A magassági pontok országos rendszerben megadott értékeinek műszakilag is indokolható változásait a kb. 1 km-re levő, és így mozdulatlannak feltételezhető kiskörei templom falában elhelyezett magassági pontról havonta újra és újra levezetett értékeivel követni lehetett. A vízszintes pontatlanságot azonban, a saját belső helyi rendszerünktől független és azt megközelítő pontosságú külső pontok hiányában csak észlelni lehetett, de korrigálni nem. A másik indok az volt, hogy ebben az időben indult meg nagy sebességgel azoknak a szerkezeti részeknek az építése, amelyeknek pontos, sokszor megismétlődő kitűzése a meglevő alaponthálózat különböző pontjainak felhasználását tette szükségessé, és így az alapponthálózatban egy-egy helyen esetleg bekövetkezett vízszintes elmozdulás a létesítmény belső pontossági igényeit meghaladó kitűzési hibát is eredményezhetett volna. A szabatos újramérés igazolta a feltételezéseket, miszerint a hálózat pontjai közül egy, vagy több pont vízszintes értelemben is elmozdult. Mivel az eredeti helyi hálózatmeghatározás bázisvonalának két végpontja is a vízlépcső munkagödrének közelében volt, és a már említett ok miatt megfelelő pontosságú külső kontroll sem állott rendelkezésre (ill. 1. Az építés geodéziai előkészítése és az ellenőrző vizsgálatok 181
