Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)
2. rész. A Kiskörei-vízlépcső építése - 2.5 Csecskedy Géza–Kovács Géza: Az építés szivárgásgátlási és víztelenítési munkái
1963-ban a munkagödörnél próbaszivattyúzást végeztek, 5 1/s szivaty- tyúzással tartósan 9,8 m-es leszívást értek el és a (viszonylag meredek) le- szívási görbéből 10-5 m/s nagyságrendű áteresztőképességű együtthatót állapítottak meg. A munkagödrök víztelenítésének tervezési nehézségei részben e talajféleségből adódtak, részben pedig a talajrétegződés különleges elhelyezkedéséből. A nyíltvíztartással a felszakadás veszélye nélkül biztonságosan letermelhető szint alatt a munkagödör legnagyobb részén még kb. 10 m vastag agyagréteg volt. Utóbbi nehézséget figyelembe véve és ugyanakkor feltételezve azt, hogy a talaj gravitációsan vízteleníthető, mélykutas talajvízszint-süllyesztés megvalósítása merült fel. Másik megoldás a többlépcsős tálajvízszint- süllyesztés, melynek legfelső lépcsője olyan szűrőkutas (Siemens-gépházas) rendszer, melynek fcútjai kb. 16 m mélyek és amelynek gépházai később alsóbb szintre áttelepíthetők. Elvileg mindkét rendszer tartalékaként elő kellett irányozni egy esetleges áttérést vákuumkutas rendszerre. Az utóbbi (többlépcsős) módszer szerint a további 2. és 3. lépcső vákuumkutas volt. Figyelemmel a gravitációs víztelenítéssel kapcsolatban fennálló kételyekre, továbbá arra, hogy a mélykutas búvárszivattyús üzemhez rendelkezésre álló szivattyúpark javítás nélküli átlagos üzemideje kb. 1000 óra volt, s a próbaszivattyúzásnál is nagymértékű vasasodást tapasztaltak, a többlépcsős talajvízszint-süllyesztés mellett döntöttek. Ez az addigi hazai gyakorlathoz közelálló megoldás. Tekintettel arra, hogy a munkaterületen a munkálatokat megelőzően csak egy próbaszivattyúzás volt, ezért 1968. év elején a rendszer kiépített szakaszával próba talajvízszint-süllyesztési végeztek. A munkagödör kiemelése az 1967. év végén kezdődött, a talajvízszint- süllyesztő rendszert azonban nem építették ki, és a meg-megjelenő talajvizet nyíltvíztartással távolították el. Az 1968. év elején bekövetkezett magas vízállás szükségessé tette a rendszer üzembe indítását. Ezt követte két hónap múlva a próbatalajvízszint-süllyesztés 60 db szűrőkúttal, 3 gépházzal. A kísérlet a minimális leszívásra redukált üzem tartása után indult meg, majd naponta kétszer 50—50 cm-rel növelték a leszívást. A megfigyeléseket a gödör területén elhelyezkedő észlelőkutakban való vízszintállan- dósulásig folytatták (kb. 1 hónap). A megfigyelési adatokból megállapítható volt, hogy a finomhomok gravitációsan vízteleníthető, a felülnézetben U alakú rendszer közepén is előállt a kívánt depresszió és megállapítható volt, hogy az áteresztőképes- ségi együttható 2,5—7,5 • 10 3 m/s között változik. Kezdetben csak az erőmű területén épült ki a víztelenítőrendszer (6. ábra) azt később terjesztették ki a Tisza irányába. Az első vízadórétegben végzett talajvízszint-süllyesztés vízhozamának számítását a teljes vízlépcsőre a helyettesítő kútra vonatkozó képlettel végezték, kivéve a Tiszával párhuzamos szakaszt, amelyre a galériákra érvényes számítást alkalmazták. Tekintettel arra, hogy a leszívási felület metszi a vízadó réteg fedőrétegét, ezért mind a szabadfelszínű, mind a nyomás alatti számítást el kellett végezni, a két tartomány határának helyét pedig a vízhozam-egyenlőséget feltételezve meg lehetett határozni. 140
