Ihrig Dénes (szerk.): Kiskörei-vízlépcső - Vízügyi Közlemények 1973. évi külön kötete (OVH – VITUKI, Budapest, 1973)

2. rész. A Kiskörei-vízlépcső építése - 2.5 Csecskedy Géza–Kovács Géza: Az építés szivárgásgátlási és víztelenítési munkái

A vízzáró falak résfalakként való megépítése már a tervezés során, igen korán felmerült. A módszer olcsósága e megoldást előtérbe állította. Mivel azonban a résfalak kielégítő minőségű kivitele ez időben még nem volt biztosított, vizsgálatot folytattak acélszádfalak alkalmazására is.

A résfalas megoldás megvalósítására előkísérleteket végeztek az alábbiak szerint:

— 1965-ben laboratóriumi kísérletsorozatot végeztek a réseléshez szükséges zagy anyagára, a kitámasztó zagyból való talajszemcse kiülepíté- sére, továbbá réskitöltő talaj keverékek vízzárósági vizsgálatára.

— 1965-ben Budaörsön helyszíni kísérletet folytattak (agyag, bentonit, nátriumkarboxi-metilcellulóz, szóda stb. anyagokkal: késes, Barna-féle és BEACEDIS keverővei) a zagy anyagának meghatározására, a zagy tisztítására, a réskitöltő anyag beépítési technológiájára, de egyelőre réselőgép alkalmazása nélkül.

— 1966—1967. évben Kiskörén helyszíni kísérletet végeztek, melynek során 5X5 m oldalhosszúságú 30 m mélységű kazettát építettek résfalas eljárással, éspedig egy kazettát betonból, egy másikat agyagból. A betonkazettát 10,5 m mélységig közvetlen vizsgálat céljából dúcolás és víztelenítés védelme mellett kiemelték. A helyszíni kísérlet során T—150 mintájú Titánia réselővel dolgoztak, részben fúrássorozatos, részben táblás réseléssel. A rések függőlegességének ellenőrzésénél kitűnt, hogy a függőlegestől való elhajlásból eredően 30 m mélységben a rés tengelyének az elméleti tengelytől való eltérése 125 cm-t is elért. Laboratóriumi mintákba betonacélt is beépítettek, és megvizsgálták, hogy a zagy alatti betonozás esetén milyen mértékben csökken a tapadófeszültség. Sima acélbetéteknél a csökkentő tényezőre 0,86-ot, bordázottnál 0,68-at kaptak.

A helyszíni kísérletek kedvező eredményei alapján 1967—68-ban a VIZITERV megtervezte a vízlépcső szivárgásgátló résfalrendszerét. A résfalakat az említett gép alkalmazásának feltételezésével fúrássorozatos réseléssel irányozták elő, a fúrássorozatos réselésnél a függőlegestől való el-' térés kisebb volt mint a táblás réselésnél. Később a résfalak építésénél kényszermarkolású Titánia gépet alkalmaztak, ez a gép a rotary rendszerűvel szemben a függőlegességet jobban biztosítja, résomlásra e gépnél kisebb az eshetőség, és a kb. 5—-6 m-es szakaszok csatlakozásánál nem igényel csatlakozó elemet. Az 1. ábrán ilyen munkagépet látunk.

A résfalak közül elsőnek a hajózsilip felvízi mólójának résfalalapja készült el rotary géppel. E fal statikai szerepű, vízzárási szerepe nincs. A felvízi vízzáró résfalak építésének megkezdése előtt ezt a résfalat 2 db aknával feltárták. A feltárások során megvizsgálták a beton szilárdságát, víz- záróságát, a falfelületek minőségét, a csatlakozások kivitelét. A feltárásnál helyi búvárszivattyús talajvízszint-süllyesztési kellett végezni. Ennek során a résfal vízzáróságára is kaptak tájékoztatást, ui. a falfelületekre kb. 2—3 m-es víznyomás hatott. A résfalalap vasbetonból készült, a csatlakozásoknál visszahúzott, homokkal kitöltött acélcsöveket, ún. csuklócsöveket használtak. Eltekintve néhány résomlástól a vizsgálat kedvező eredménnyel zárult, a beton szilárdsága, vízzárósága stb. megfelelő volt.

133