Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)

Ecsedi-láp lecsapódása, megbukott — nem rajta múlott. A megye vonta meg Károlyi Antaltól a munka támogatását, Takáts Sándor szerint azért, mert — mintegy Károlyi Mihály szellemi elődjeként — a lecsapolt területeket nem a megyei birtokosok, hanem a községek, a jobbágyság számára kívánta átengedni. A megyei urak ekkor valóságos hadjáratot indítottak ellene, bevádolták a helytartótanácsnál a lecsapolás által okozott károk miatt, s még kir. biztosi megbízásának visszavonását is elérték (1785).64/a

Pedig közben Mezed Cyrill elkészítette a Tisza térképét Újlaktól Vásárosnaményig, s a Tisza—Szamos és az Ecsedi-láp egységes szabályozásának tervét is (1785), mely véleménye szerint a láp kiszárítását végleg megoldotta volna. Károlyi félreállításával nemcsak a terv megvalósítása maradt el, hanem a helytartótanácsnál az egész irat- és terv- anyag is elkallódott. Mezeő Cyrillnek a ti- sza-völgyi vízszabályozások kiváló korai úttörőjének pedig még a neve is feledésbe merült.

A kamara a folyószabályozással a kamarai területek termékeinek elszállítását megkönnyítő vízi utak szempontjából foglalkozott. Ebből a szempontból merült fel pl. a Latorca-szabályozás terve már az 1730-as évek folyamán. Bár a munkában leginkább érdekelt fakitermelő nagybirtokos Schőn- born Frigyes, hajlandónak mutatkozott a költségek felének vállalására, a javaslat mégsem került kivitelre. (A folyót később Orczy Lőrinc kir. biztossága alatt szabályozták Budinszky János Bereg megyei mérnök vezetésével és Krieger Sámuel közreműködésével.)03

A kamara, mely saját hatáskörében, számos vonatkozásban kétségtelenül jelentős és színvonalas munkát végzett az ország gazdasági újjászervezése terén, a vízi munkálatokat illetően (eltekintve a temesi és selmeci kamarától) a jelek szerint nemigen állt hivatása magaslatán. Jellemző erre, hogy amikor megszervezték a Hajózási Igazgatóságot (1776—1785), melynek első feladata a hajózható folyók ideiglenes felmérése volt, e munkálatokhoz elsősorban a megyei mérnököket vették igénybe: az egész munka vezetését és végrehajtását egyaránt a megyei mérnökökre bízták. Az ekkor létrehozott munkaszervezet 11 vezetője (aligazgatója) és 32 munkatársa (ösz- szesen 43 fő) csaknem kizárólag a megyei mérnökökből állott. (Bár egy részük egyúttal a kamaránál is dolgozott.)65

Ebből arra lehet következtetni, hogy a vizek rendezésének munkája ebben az időben — legalábbis a központi felügyelő hatóság, a Vízügyi és Építészeti (Fő)Igazgatóság megszervezése (1788) előtt szinte teljesen, s nagy részben azután is a megyékre hárult.

(Megjegyzendő, hogy a központi igazgatás — a főigazgatóság és a kerületi igazgatóságok — szervezete is lényegében a fent ismertetett munkaszervezetből alakult ki.)

Megyei mérnökök működéséről a XVIII. sz. első felétől kezdve tudunk, az 1770/80-as években pedig már csaknem minden megyének volt mérnöke. Ezzel összhangban a vízi munkálatok terén is a század harmadik harmadától kezdve tapasztalható nagyobb fellendülés.

A történetkutatás ettől az időtől kezdve tárt fel nagyobb számban olyan térképeket, melyek nyilvánvalóan szabályozási célból készültek. így pl. egy névtelen térképvázlat, mely a század derekán készült a Tisza Ung megyei szakaszáról, nemcsak kanyarátmet- szési terveket, hanem régi töltéseket is feltüntet. Ez is bizonysága annak, hogy a megyék már a század első felében is foglalkoztak ármentesítésekkel és folyószabályozásokkal.62

Ismeretes, hogy Mikoviny és tanítványai a tisza-völgyi megyékről is készítettek térképeket, s köztudomású az is, hogy e munkálatokat maguk az érdekelt megyék is támogatták. Ezek az 1730—1750 között készült térképek nem voltak ugyan kimondottan vízügyi térképek, de elkészítésükben — így pl. Mikoviny 1730-ból való Ecsedi-láp felmérésében — már vízrendezési szempontok is közrejátszottak. Az 1760-as évektől kezdve pedig egyre több a kizárólag vízügyi célból készült anyag.''

E szabályozási tervek készítői között vannak szakképzetlen megyei hivatalnokok (Réthi Gábor, Pusthi Lajos, Guthi Gábor, Guthi Pál), kamarai mérnökök (Beck András és Pál, Groschmidt János), de a fennmaradt térképek zöme már képzett megyei mérnökök, hites geometrák munkája (Ld. 2.4).

Közülük is kiemelkedik Sexty András Szabolcs megye kiváló mérnökének 1784- ből való tiszai térképe a folyó Cigánd és Dombrád melletti szakaszának szabályozási tervével (vagy a már végrehajtott szabályo zások feltüntetésével?), valamint Bereg megye keleti határától egészen Borsodig terjedő szakaszról készített 17 szép lapja, melyeken már árvédelmi 'öltések terve is lát ható.

Vele egyidőben dolgozott a Tiszán többek között — felülről lefelé haladva — Budinszky János Bereg megye. Balla Antal Pest megye és Vertics József Csongrád megye mérnöke is.

Még többen dolgoztak a Tisza mellékfolyóin.

Az eddigi kutatások szerint a mintegy 300 XVIII. századi — megyei, kamarai és

*Fodor F. 11. sz. i. m. 144-H9. p. stb.

57