Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
A Marcal bal oldali mellékvizének, a Cin- cának a rendezésére 1871-ben alakult társulat, mely 1375 kát. holdat mentesített az elöntéstől. Ez a társulat is olyan összegű adóvisszatérítésben részesült, hogy ártérjárulék kivetésére nem volt szükség.184 A Marcal melléküízfolyásainak szabályozása172 A Marcal legnagyobb mellékvizének, a Bakony déli részéről táplálkozó Tárná pataknak a rendezésére 1896-ban készült terv, de csak 1913—14-ben hajtották végre. Második jó karba helyezése 1928—29-ben volt a kolontéri malomig. 1949-ben mederbővítést kezdtek és 1956-ban a Devecser feletti ősállapotban levő szakaszon dolgoztak. Alsó 6 km-ét a Marcalvölgyi Vízitársulat tartja rendben. A Marcal jobb oldali mellékfolyói mind a Bakony hegység, ill. nyúlványainak lejtőiről futnak le. Győr közelében a mai Holt-Marcalba torkollik a Nagy- és Kís-Pánzsa, melyek torkolati, kis esésű szakaszai erősen el voltak mocsarasodva. Az 1783—84. évi térképen az előbbi Bach Pannasus néven megtalálható, az utóbbinak nyoma sincs, feltehető, hogy azt a rétek lecsapolása érdekében később ásták ki (1. III. térképpár). A Nagy-Pánzsa rendezésére már 1901-ben készült terv, de csak 1928 után szabályozták a medret, mely hordalékkal gyorsan feltöltődött, így 23 km hosszúságban 1950— 52-ben újból kitisztogatták. A Kis-Pánzsát csak 1930-ban helyezték jó karba 9,14 km hosszban, de a vízmosásokból ide kerülő hordalék annyira feltöltötte a medret, hogy azt 1946—51 között 5 km hosszban teljesen át kellett helyezni. A Pán- zsa vízgyűjtőjén levő löszös domboldalakon igen sok vadul elfajuló vízmosás keletkezett, melyek megkötése költséges, nagy munkát jelentett. A jelentősebb vízmosások Nyúl, Nagybarát, Kisbarát és Ravazd határában vannak. Nyúl községben az ún. Sárkánylyuk vízmosás megkötését 1935-ben kezdték és azóta 31 gát épült ott. A két világháború között Nagybarát határában 8, Kisbarátnál 3, a Nagy-Pánzsa völgyében 10 és Ravazdnál 3 gát épült. A 18 km hosszú Sósos-ér szűk völgyében sokáig késett a felső vízmosások által fel- iszapolt meder szabályozása, arra csak 1951—53-ban került sor. A Bakonyszentlászló határában eredő, 46 km hosszú Sokoróaljai Bakony-ér alsó szakaszát — bár a szabályozást az érdekeltek már a múlt század végén szorgalmazták, — a rajta levő több malom ellenállása miatt csak 1950—51-ben szabályozták 5,5 km hosszban. Völgyében már korábban több lecsapolás készült. A 33 km hosszú Csángota-ér, mely Móric- hidánál ömlik a Marcalba, szintén elhanyagolt, mocsaras állapotban volt, főleg azért, mert 29 malom működött rajta. Emiatt már 1890-ben merültek fel panaszok, de a rendezés húzódott. 1940-ben indult meg, de félben maradt a szabályozás, úgyhogy csak 1957—58-ban készült el 13 km hosszú szakaszon. A Csíkoándi Bakony-ér 28 km hosszú és Malomsok határában folyik a Marcalba. Ennek medertisztogatását csak 1949-ben kezdték meg. A Gerence patak, mely ugyancsak a Malomsok déli határában éri el a Marcalt, felső szakaszán jól beágyazódott, csak alsó szakasza iszapolódott fel. Hét vízimalom működött rajta, 1941—43-ban szabályozták 21 km hosszban. A Tapolca patak a Pápa melletti Tapol- cafő forrásainak vizét vezeti le a Marcalba. Völgye a torkolattól Pápáig széles sávban elmocsarasodott volt. A mai Kis-Séd medre a II. József-korabeli térképen nem szerepel, azt később áshatták ki a mocsár szélén, amit egyenes vonalazása is bizonyít. Csupán a pápai Bakony-ér és Horgas-ér veszett el a mocsarakban. Előbbit az 1920-as években bújtatón vezették el a Tapolca alatt és a Kis-Sédbe torkoltatták. A Bittoa patak a Marcal Veszprém megyei csatornájába ömlik. 13 malom volt rajta. 1933-ban a medrét 7,7 km hosszban rendezték, majd 1944-ben újból tisztogatták. A Hajagos patak Vinárnál ömlik a Veszprém megyei csatornába. Régebben ezen is 9 malom működött. Feliszapolt medrét már 1902-ben helyezték jókarba. 1942—43-ban 12 km hosszban szabályozták. 2.3 A Gönyű—Budapest közötti Duna- szakasz és környékének vízszabályo- zása 2.3.Í A Gönyű—Budapest közötti Duna- szakasz általános jellemzése158 A Duna Gönyű—Budapest közötti 136 km hosszú szakasza elég egységes, rajta csak a visegrádi áttörés jelent változatosságot. Morfológiai jellemzője (ld. az A. 1. fejezetben) az elég egyenletes esés mellett az, hogy medrét meglehetősen szilárd, nem mozgó kavicsréteg borítja; A meder nem hajlamos kanyargásra, egyenes, vagy csak nagyon lapos, nem vándorló enyhe kanyarulatokban fut. Kivétel a visegrádi szakasz, ahol a hegységen való áttörés erős „S" alakú völgymeder. A Duna követi a völgy 202
