Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 3. A vízi munkálatok és gazdasági jelentőségük felismerése a reformkorban (1825–1850)
hossz- és keresztszelvények, vízhozammérések százai kerültek ki Lányi és munkatársai kezei alól (30. ábra). A felmérést a korábbi gyakorlatnak megfelelően két fázisban végezték. 1840-ig túlnyomórészt csak a sík térképek készültek el. Ezután került sor a szintezésre, a szabályozáshoz szükséges magassági viszonyok megállapítására, a fixpontok és vízmércék felállítására. Egyidejűleg megkezdték a vízsebesség és vízhozamméréseket, a hossz- és keresztszelvények felvételét is. A Tisza hossz-szelvénye 1844-ben, a több mint kétezer keresztszelvény 1845-ben készült el. A Tisza-völgy árterületeinek kimutatását az addigi szintezések alapján 1838-ban állították össze. Eszerint 854 község feküdt a legszélső árterületi határokon belül, s az árvízzel időszakosan elöntött, vagy állandóan vízzel borított területek kiterjedése meghaladta a 2 776 678 m. holdat. 1840-ben készült el az a kimutatás, mely felsorolja azt a 85 várost és községet, melynek földrajzi szélességét és hosszúságát a munkálatok folyamán — a budai csillagda tornyára vonatkoztatva — meghatározták. Az adatoknak a maiakkal való összevetése azt mutatja, hogy az eltérések, az akkori tökéletlenebb, kisebb pontosságú műszerek ellenére, egészen jelentéktelenek. A Duna-felmérés befejező szakaszával és a Tisza-felmérés lebonyolításával egyidejűleg került sor a Dráva és a Mura (1835— 1846), valmint a Száva és Kulpa (1840 körül) felmérésére és szintezésére is. A munkálatokat a Duna-mappáció egyes munkatársai és a területen működő mérnökök közösen végezték. A Száva és Kulpa szintezés jelentősége elsősorban az Adria vízszintjéhez való csatlakozás lehetőségének megteremtésében volt. E munka eredménye — az ugyancsak a közelmúlt kutatásai alapján ismertté vált — nagy jelentőségű Vásárhelyi-féle térkép: „Esetmérési térképe Magyarországnak . . ." 1843-ban készült el. A hajózható folyókon végzett munkálatokkal egyidőben más területeken is megkezdődtek ill. folytatódtak a felmérések a vízrendezési-szabályozási munkához nélkülözhetetlen szabatos szintezések végrehajtásával. Ezzel kapcsolatosan több helyen sor került kisebb-nagyobb vízrendezési tervek kidolgozására is. E munkálatok közül különösen a Rába— Rábca—Répce—Hanság—Fertő hivatalos felmérése és szabályozási terve, Keczkés Károly 1833-ban elkészült munkája érdemel említést, valamint a Zemplén megyei Bodrog szabályozását célzó felmérés és terv, amit 1821-ben terjesztettek fel felsőbb jóváhagyásra. A régi vízépítéstörténeti írások megőrizték e felmérési munkálatok korabeli külföldi elismerésének, visszhangjának emlékét is. Beszámolnak arról, hogy milyen feltűnést keltettek a külföldi szakemberek körében a magyar vízrajzi térképek. Ennek egyik megnyilvánulásáról maga Széchenyi számolt be a Lánchíd ügyében folytatott londoni tárgyalásaival kapcsolatban, megható büszkeséggel, hogy lám, mi is tudunk már olyan műszaki teljesítményeket felmutatni, ami még az angolokat is bámulatba ejtette.* Még jellemzőbb, s az egész magyar vízrajzi térképezési munka elismerését jelenti az a megállapítás, mely a Bécsi Akadémia közleményeiben jelent meg Streffleur Valentin, a kor vezető osztrák geográfusa tollából — a szabadságharc leverése után, a legsötétebb önkényuralom idején 1852-ben.* „Magyarország a külföldön terra incog- nitának tartatik: azonban ott a folyamok mérnöki felvételén az utolsó 30 év alatt a legfeszültebb szorgalommal dolgoztak, és e részben Európának talán egyetlen országa sem mutathat fel olyan tökéletes munkálatokat" . . . A történelmi hűség, az igazság kedvéért azonban hangsúlyozottan rá kell mutatnunk arra, hogy e gyakorlati szempontból is nagy jelentőségű térképezés eredményessége, a későbbi szabályozási tevékenység alapul szolgáló felmérés — külföldi szakemberek által is elismert — színvonala nem egy emberen múlott. Ez egyrészt a kor három legkiválóbb térképező mérnökének, a munkálatok elvi irányítóinak és gyakorlati vezetőinek, végrehajtóinak: Huszár Mátyásnak, valamint tanítványainak és munkatársainak Vásárhelyi Pálnak és Lányi Sámuelnek, másrészt a munkálatok lebonyolításában közreműködő mérnöki karnak — közös érdeme. 3.3 A reformkor vízügyi programja és a Tisza-szabályozás terve (1825—1848) 3.3.Í Széchenyi István irányító szerepe a kor vízügyi feladatainak megoldásában A technikatörténetírás eredményei alapján — különösen a magyar mérnökök körében — ma már ismeretes, hogy Széchenyi István gazdaságpolitikai tevékenységének középpontjában a termelés műszaki fejlesztésére való törekvés állt. Az is ismeretes, * Andrássy Gyula - Széchenyi István.- -nak a budapesti Híd Egyesülethez irányzott jelentése . . . Pozsony, 1833. 6-7. p. * Streffleur V.: Orographisch-hydrographischc Studien iiber das Gebiet dcs őst. Kaiserstaates. — Sitzungsberichte dér k. Akademic der Wissenschaften. Math.-Naturw. Classe. Wien, 1852. 427. p. 97
