Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 3. A vízi munkálatok és gazdasági jelentőségük felismerése a reformkorban (1825–1850)
pasztalatait, valamennyi tervét és javaslatát kívánta összefoglalni, már szinte a modern vízgazdálkodási programok előfutár- jának tekinthető. Csaknem az egész ország vízviszonyainak ismeretében és alapos gazdasági tájékozottsággal vázolja itt fel a vízépítési feladatok egységes és tervszerű megoldásának lehetőségeit. Ügy, ahogy ezt az idő a „haladó vízmérnöki tudománytól megkívánja", vagyis a feladatok komplex szemlélete alapján, hogy ti. „egy víz csatorna (illetőleg: csatornarendszer, hiszen a két Sárvíz-csatornát is csak Nádor-csatorna néven emlegették) együtt kiszárítást, öntözést, erőművek hajtását és hajózást magában foglaljon". A terv realitását, életrevalóságát bizonyítja, hogy számos eleme hosszú ideig foglalkoztatta, s részben még ma is foglalkoztatja a vízügyi szakembereket és a tervezést. így a Vedres nyomán felvetett, mély bevágású Duna—Tisza csatorna terve utóbb a Bogdánfy-féle vonal- vezetéssel a Tanácsköztársaság vízügyi programjában is helyet kapott. (Egyaránt szolgálta volna a Pest megyei Duna-völgy lecsapolását és a Kecskemét környéki turjánok vizének levezetését, valamint a víz- erőhasznosítást és a Csongrád megyei Ti- sza-völgy öntözését.) Szerepel a tervben Vedres árapasztó csatornájának északi szakasza is, melynek későbbi változatai Lám Jakab csatornája s a Bodoki—Kiasz—Borosféle ér-völgyi csatornaterv voltak. A Dunántúlon napjainkban valósul meg a Sió csatornázása s ma is reális tervnek tekinthető a Zala hajózhatóvá tétele .. . Több ízben találkozhatunk Beszédes régi elgondolásaival az F.M. Folyócsatornázási Osztályának, Fekete Zsigmond és munkatársainak terveiben is, melyeket az 1908. évi vízi beruházási törvény alapján dolgoztak ki . . . Hosszú ideig senki olyan világosan nem indokolta meg a víziút-fejlesztés szükségességét, mint Beszédes, aki már ekkor rámutatott arra, hogy a vízgazdálkodás egyéb feladatainak megoldásával kapcsolatban viszonylag milyen olcsón juthatunk a forgalom fellendítése, a gazdaságos tömegszállítás szempontjából nélkülözhetetlen víziúthálózathoz. Felismerését a történelem sokszorosan igazolta: a víziút-hálózat hiányának fékező hatása azóta is érezhető gazdasági életünk fejlődésében. * * * Viszonylag részletesebben kellett foglalkoznunk a hazai vízszabályozások e két kimagasló alakjával, és részletesen kell ismertetnünk a század szabályozási munkálatait előkészítő vízrajzi felmérések két kevésbé ismert kiváló vezetőjének, Huszár Mátyásnak és Lányi Sámuelnek a munkásságát is, mert az egyszerűsítésre hajlamos, jelképek iránt fogékony közvélemény még ma is egyedül Vásárhelyiben látja a reformkor műszaki kultúrájának megtestesítőjét, egyetlen, nemzetközi mércével mérhető képviselőjét. Pedig Vásárhelyi Pál régi vízimérnökeink élvonalában is, csak egy volt a vezetők közül, s hogy neve kiemelkedett a többiek köréből, az elsősorban talán annak tulajdonítható, hogy a „legnagyobb magyar" Széchenyi munkatársa és műszaki tanácsadója lett. Ha matematikailag, elméletileg képzettebb is volt az erősen empirikus, gyakorlati beállítottságú Vedresnél és Beszédesnél — Huszár Mátyás és Lányi Sámuel e tekintetben sem álltak mögötte. Mint a komplex vízgazdálkodás úttörője, gazdasági, politikai látókör és alkotóképesség tekintetében pedig Vedres és Beszédes legalábbis egyenrangú volt mindhármukkal. Ezt mutatja Széchenyihez való viszonyuk is: Vásárhelyi mint Széchenyi műszaki tanácsadója, elgondolásainak segítője, szakmai megfogalmazója, kivitelezője áll előttünk, Vedres és Beszédes azonban elgondolásainak, programjának kialakításához is hozzájárult.* Így látták ezt a kortársak is, akik szemében — mint a műszaki munka történelemformáló szerepét felismerő Jókai szemében — Beszédes József mindig is a haladó műszaki értelmiség, a polgárosodó társadalom egyik nagyszerű képviselője volt. 3.2 A szabályozási és ármentesítési munkálatokat előkészítő vízrajzi felmérések és tervezések a XIX. század első felében II. József 1785-ben a Hajózási Igazgatóság keretében a megyei mérnökök bevonásával szervezetet állított fel a hajózható folyók felmérésére és szabályozásának előkészítésére. Az elrendelt munka az ún. „ideiglenes felmérés" során a Hajózási Igazgatóság Tiszaszabályozási Csoportja (Navigations Direction: die Regulierung des Theiss Flusses) a szabványként megadott Müller-féle térképek és az egyes megyei mérnökök felvételeinek felhasználásával szép felmérési anyagot gyűjtött össze a Tiszáról és a Marosról, mely már számos mederszelvényt is tartalmazott. Ezek szolgáltak a századforduló kisebb szabályozásainak alapjául. * Széchelyi és Vásárhelyi kapcsolata fordított volt: Széchenyi az, akinek hatása Vásárhelyi Tisza-szabályozási terveinek kialakulásában kimutatható (Ld. 3.3.3. oo p.) 92
