Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 3. A vízi munkálatok és gazdasági jelentőségük felismerése a reformkorban (1825–1850)

Érdekes vízépítési terve a tiszántúli árapasztó (és öntöző) csatorna terve, melyet „A túl a tiszai nagyobb árvizek eltérítheté- séről. . c. tanulmányában ismertetett 1830-ban. Véleménye szerint a Tisza-völgy árvédelmét csak töltésezéssel megoldani nem lehet s ezért egy árapasztó csatorna építését javasolja. Ez a Tisza-völgy keleti peremén végigvezetve a terület komplex vízrendezésére nyújtana lehetőséget lecsa- polással, tógazdálkodással, öntözéssel és rizstermeléssel. Bár a javaslat műszakilag nincs kidolgozva, feltétlen érdeme a vízrendezésben rejlő gazdasági lehetőségek lelkes ismertetése. „Tervei''-nek, melyeket életírója, Farkas László térképben is összesített, nagy szerepük volt a vízügyi kérdések iránti érdeklődés felkeltésében és ébrentartásában.

Javaslatai jórészt csak tervek maradtak. A valóság a városi mérnöki munkakör volt, mely Vedrest minden sokoldalúsága mellett is szűkkörű tevékenységre, az ezernyi apró-cseprő feladat mindennapos taposómalmába kényszerítette: felmérések, vitás telekkönyvi kérdések eldöntésére, építési engedélyek kiadása, középítkezések, út-, híd- és gátépítések tervezése, kivitelezése, majd karbantartása stb., stb. — melyhez minden hazai és külföldi elismerés ellenére késő öregkoráig még csak segítséget sem kapott (24. ábra).

Az erdősítés úttörő munkája mellett egy esetben sikerült Vedresnek kitörnie e szűk korlátok közül. Amikor a városi tanács ismételten elzárkózott a szőregi határ ármentesítésére és vízrendezésére vonatkozó

1.24. ábra. Varsányi Vedres István mérnöki munkásságának elismeréséül kapott nemesi címere

javaslata elől — elhatározta, hogy azt saját erejéből, maga hajtja végre. Bérbe vette a várostól a mintegy 4000 holdas szőreg —gyálai határt, lecsapolta, védgátakkal ármentesítette, s az így művelhetővé tett területeken „a közjó előmozdítása és hasznos példaadása végett" egy — a keszthelyi és a szarvasi tangazdasághoz hasonlítható — mintagazdaságot létesített, mely „a vedresházi mintagazdaság" néven került be a magyar gazdaságtörténelembe (25. ábra). A birtokon, ellentétben a bérleti uradalmak szokásos rablógazdálkodásával, a legbelter- jesebb gazdálkodást honosította meg, s az ipari növények népszerűsítését célzó len-, kender- és dohánytermelés mellett új gyümölcs- és szőlőfajták meghonosításával, vetőmagvak nemesítésével is foglalkozott. Sokat várt a selyem- és pamuttermelés elterjedésétől: ő volt az első, aki hazánkban gyapottermeléssel kísérletezett (és felismerte annak lehetetlenségét), s Szeged környékén az utak mentén eperfákat telepített. Gazdaságát az 1816. évi árvíz elsöpörte ugyan, de rövid idő alatt újjáépítette, s haláláig töretlen lendülettel folytatta tevékenységét: újszerű gabonaraktárakat épített, foglalkozott a mezőgazdasági munka gépesítésének lehetőségeivel, gazdasági iskola felállítását s a rétek hozamának növelésére öntözés bevezetését tervezte . . .

Beszédes József (1786—1852)m~91

Vedres szellemi utóda és követője, s valószínűleg már pályaválasztását is Szeged köztiszteletben álló városi mérnökének példája befolyásolta (26. ábra). A szegedi rajzoló iskolában végzett középiskolai tanulmányok után iratkozott be a Mérnöki Intézetbe, ahol 1813-ban szerzett oklevelet. Gyakorlati működését társulati (1811), majd uradalmi mérnökként kezdte. Az Eszterházy-uradalmakban szinte az egész Dunántúl területére kiterjedő tevékenységével hamar jó nevet szerzett úgy, hogy 1816-ban őt választották meg a Sárvízi Nádor-Csatorna Társulat igazgató főmérnökévé.

Fiatalon, harmincéves korában bízták meg a Sárvíz szabályozásával, mely a kor legnagyobb méretű műszaki vállalkozása volt. A rendezendő vízrendszer magában foglalta a Bátától ősiig, Simontornyától Kaposvárig és Tolnanémeditől Siófokig terjedő területeket, sőt hatása kiterjedt a Balaton mellékére is. Az elődök félévszázados meddő erőfeszítései után egy egész korszak vízügyi fejlődése: műszaki, szervezési tapasztalatai, vízjogi vívmányai alapján a rátermett vezetés és szervezés tette lehetővé a mű befejezését, mely a fejlődés mérföldkövévé vált; egy történel87