Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)
1770-ben már többéves mérnöki gyakorlattal választották meg Pest megye mérnökévé, 1785-től pedig a Hajózási Igazgatóság kinti munkálataiban, a hajózó utak előzetes felmérésében is részt vett; e munkálatok legszebb lapjai tőle származnak. Főműve a Duna—Tisza-csatorna terve — négy terv-változatban — az ország gazdasági fejlődése szempontjából oly nagy jelentőségű s a műszaki és gazdasági szakembereket azóta is állandóan foglalkoztató csatorna, első ismert és fennmaradt részletes terve (22. ábra). A vízi utak és csatornák fejlesztésének, ill. építésének kérdése, mint arról Kiss József munkája és az 1790/91. éyi országgyűlés Kereskedelmi Bizottságának munkálatai is tanúskodnak, a század végén újra napirendre került. Ekkor kapott Balla megbízást Pest megyétől a csatorna tervének kidolgozására, melyet a közgyűlés jóváhagyásával hivatalos javaslatként terjesztettek fel a Helytartó Tanácshoz. A terv mérnöki felkészültségről, széles látókörről, alapos hidrológiai ismeretekről, nemkülönben lelkiismeretes előtanulmányokról és páratlan hely-, ill. terepismeretről tanúskodik. Az egyes változatok szerint különböző számú, de több tartányú magasvezetésű csatorna egyes tartányainak vízellátását a helyi vízfolyások és források felhasználásával kívánta biztosítani, de megjegyezte, hogy ez nagyobb problémát nem okozhat, mert a talajvíz a kutak víz- szintadatainak tanúsága szerint a domborzat vonalát követi. A csatorna-terv későbbi történetére any- nyira jellemző huzavona már itt megkezdődött, mert a szakértőként kiküldött helyettes építési igazgató, Sax János éppen a Balla által első helyen javasolt csatornavonalat tartotta legkevésbé alkalmasnak. (1. pest—szolnoki vonalon a Rákos-patak és a Tápió völgyének felhasználásával.) Fordított sorrendet állapított meg a 2. pest-pilis—cegléd—szolnoki vonal és 3. a haraszti—Cegléd—szolnoki vonalak tekintetében is, de a legalkalmasabbnak a 4. haraszti-kecskémét—csongrádi vonalat tartotta. Balla munkái közül különösen említést érdemel az az 1781-ből való előterjesztése, melyben különböző megyei szabályozási feladatok (Duna-szabályozás, lecsapolások, csatornák építése) mellett a Tisza-szabályo- zás kérdésével és elveivel is foglalkozik. Tőle származik a pesti állandó Duna-hídra vonatkozó első javaslat is, mely 1784-ben nyomtatásban is megjelent. („Disquisitio hydraulico-mechanica an pons lapideus operis arcuati inter liberas regiasque civitates Budam et Pestinum ...") Egy másik jelentésében, melyben Vedreshez hasonlóan a futóhomokkal és megkötésének kérdéseivel foglalkozik, a fásítás mellett a legeltetési tilalom fontosságát is hangsúlyozza (1800). Működése nemcsak megyéjére korlátozódott, hanem másutt is részt vett különböző felmérési, tervezési és telepítési munkálatokban (dolgozott a Festetich uradalomban, Bián, Szegeden stb.) és ő tervezte Kistelek kereszt alakú, sajátosan alföldi jellegű települését (1775). És hogy e vázlatos arcképből egyéniségének egy másik oldalát jellemző vonások se hiányozzanak, meg kell említenünk humán jellegű történeti-művészeti érdeklődését is, melyről eredeti archeológiái, genealógiai és zeneelméleti tanulmányok tanúskodnak . . . Balla Antal állása s elismert szaktudása ellenére sem érhette el azt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, amit megérdemelt volna. Elgondolásaival, javaslataival — mint az állandó híd gondolatával, a Tisza szabályozásának javaslatával stb. — megelőzte korát. Főművét — a Duna—Tisza-csatorna tervét — sokáig a felügyeleti hatóságok szakértőjének Sax Jánosnak tulajdonították, pedig az minden részletében Balla alkotása: ilyen alapos és lelkiismeretes munkát csak olyan ember készíthet, aki évtizedek óta működik a területen, és aki abban a tudatban dolgozik, hogy munkája szülőföldje érdekeit szolgálja... (A terv elkészítésére hivatalból ugyan Sax, az Építési Igazgatóság igazgató segédje kapott megbízást, azonban ő a munkát az Igazgatóság gyakorlatának megfelelően — átadta a terepen működő megyei mérnöknek, s csak a véleményadás jogát tartotta fenn magának.) (Mint figyelemreméltó műszaki kezdeményezést, s jellemző adalékot a korabeli műszaki munka színvonalára, érdemes megemlíteni, hogy Balla a csatorna tervrajzával együtt annak kismintáját is elkészítette s a megye azt is felterjesztette a Helytartótanácshoz, ill. az Építészeti Igazgatósághoz, ahol az — jellemzően az osztrák bürokratikus apparátusra — elkallódott a bürokrácia útvesztőiben.) 2.6 A vízi munkálatok szerepe az ország gazdasági fejlődésében 1771—1825-ig (összefoglalás) A vízi munkálatok története is sok jellemző adattal járulhat hozzá az 1771— 1825-ig terjedő korszak gazdasági fejlődéséről kialakítandó képünk teljesebbé tételéhez. A kormányzat vízügyi intézkedései azt mutatják, hogy a „felvilágosult abszolutizmus” eszméivel igazolt centralizáció, melynek célja az összbirodalom (a Habsburg80
