Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)
egyéb — mérnök közül 19% foglalkozott a Tiszával s kereken 50% tevékenykedett a Tiszán és mellékfolyóin. E mérnökök sorában az említetteken kívül is számos kiváló felkészültségű vízimérnökkel találkozunk, akik közül itt csak a méltatlanul elfeledett Gaszner Lőrincz Bihar megyei mérnök és nagyváradi akadémiai tanár munkásságát emeljük ki. Gaszner elsősorban megyéje területén a Körös—Berettyó völgyében működött, s számos fennmaradt szép térképe között több terv található a két folyó és Sárrétjének vízrendezésére vonatkozóan. A hagyomány szerint a Szeghalom melletti Csökmő határában a Körös-ér csatornázásával mintegy 30 000 kh terület vizét vezette le, ami munkáját a legeredményesebb korabeli vízi munkálatok sorába emeli (1773). Működésével országszerte ismert nevet szerzett, s műszaki munkásságának elismeréseképpen — az első mérnökök között — 1809-ben magyar nemességet nyert. Mint akadémiai tanár szakmájának nemcsak gyakorlati, hanem elméleti művelője is volt, s két elég tekintélyes méretű, vízépítési tanulmánya közül az egyik hivatalos támogatással nyomtatásban is megjelent: „Ratiocinia super fluviis ex observationibus multorum annorum deducta"* (Budae, 1803.). Mindezek alapján megállapítható, hogy bár a Tisza-völgy árvédelme valószínűleg mögötte maradt a Csallóköz árvédelmi szervezetének, s az itteni uradalmak vízrendezési tevékenysége sem vetekedhetett a fejlettebb dunántúli uradalmakéval, a megyei és a királyi biztosi munkálatok terén lényeges színvonalkülönbség nem tapasztalható. Bizonyítéka ennek az is, hogy a II. József által elrendelt hajózási felvételek közül éppen a tisza-völgyi térképek: a két legfontosabb sóhajóút, a Tisza és a Maros, térképei készültek el. E felvételek a térképészeti kutatások szerint a kor legértékesebb lapjai közé számíthatók: a máramarosi szakasz térképe Billek Sámueltől, a Bereg—ugocsai szakasz térképe Budinszky Jánostól, a Borsod—szabolcsi szakasz térképe Sexty Andrástól, a Pest megyei szakasz Balla Antaltól, a Csongrád megyei szakasz térképe Vertics Józseftől, az alsó-tiszai szakasz térképe Spatzek Jánostól, valamint a Maros térképlapjai ugyancsak Vertics Józseftől — valamennyi az 1780-as évek második feléből. A végzett munka színvonalát jól jellemzi az az adat, hogy a Maros Csanád megyei szakaszának 1788-ban befejezett felmérése nem kevesebb, mint 123 mederkeresztszel- vényt tartalmaz02’ 05 (14. ábra). A Tisza-völgy ármentesítési munkálatainak történetében kiemelkedő esemény volt a Mirhó-fok elzárása, a híressé vált Mirhó* ..Nézetek a folyókról sokéves megfigyelések alapján". gát megépítése, valószínűleg a területet először feltérképező Balla Antal, esetleg Bede- kovich Lőrinc javaslatára (15. ábra). A rövid gátszakasz a tiszántúli ármentesítések eredményességének klasszikus példája, mely a Tisza egyik, több megyén áthúzódó, faty- tyúágának elzárásával nagy területek ármentesítését biztosította. Korábban ugyanis a Tisza vize Abádszalók alatt, a Mirhó- foknál, kitörve a Kakat-ér völgyén át egész Kisújszállás és Karcag határát elöntötte, s ezen keresztül húzódott le a Hortobágy, Berettyó és a Körösök völgyén át vissza a Tiszába. A korabeli szabályozási törekvések emlékei közül a legfigyelemreméltóbb Balla Antal 1781. évi jelentése ill. javaslata, mely — talán már régi helyi tapasztalatok alapján — a Tisza-szabályozás általános alapelveként az átvágásokkal való szabályozást ajánlja: „Ami a Tisza folyása körül való javításokat illeti, az főképpen abban állna, hogy folyásának rettenetes nagy csavargásait illendő és alkalmatos helyeken szükséges volna általszaggatni, mely mód a víznek ágyát készíteni, mivel nagyobb folyást nyerne eképpen a víz, és így a víznek árja hamarább letakarodna, mind pedig a hajó- kázók igen nagy útjok megrövidülésére szolgálna. Nevezetesen pedig Ö-Kécskén felül éppen Nagy-Rév helység körül ezt nagy haszonnal végbe lehetne vinni, mintegy 300 ölnyi ásással, úgy, hogy azon utat, a melyet most a Tisza-víz 11 000 ölnyi kerengőssel jár bé, háromszáz öllel elvégezhetné.* (A Balla által példaképpen említett átvágás később a Tisza rendszeres szabályozásának tervében ismét felbukkant: ez volt a 79. sz. Vásárhelyi-féle és a 8. sz. Paleocapa- féle átvágás, melyet azonban nem építettek meg.) (Í6. ábra) Már a XIX. sz. elejére esik Vay Miklós tiszai vízszabályozási biztosi működése (1804-1824). Br. Vay Miklós tábornok,* mint országgyűlési követ, már az 1790/91. évi országgyűlés kereskedelmi bizottságának munkálatai keretében javaslatot terjesztett elő a vízi utak fejlesztésére.* 1802-ben kapott megbízást a Tisza-völgy vízszabályozásainak vezetésére kir. biztosi minőségben. Feladatát nagy hozzáértéssel és odaadással látta el egészen haláláig, húsz éven keresztül, * Zawadowski A. 2. sz. i. m. 1. köt. 219. p. * Br. Vay Miklós (1756-1824) tábornok, hadmérnök rendkívüli képzettségű és nagytehetségű katona volt. Életének és működésének bemutatása (a földművelés, állattenyésztés, mezőgazdasági gépészet, textilipar, vízépítés stb. terén) a magyar technika- és gazdaságtörténeti irodalom nagy tartozása. * Vay M.: Projectum . . . pro exstruendis aquae ductibus ad ferendas naves et promovendum commercium aptis . . . 1791. (Tervezet a kereskedelem fejlesztését szolgáló hajózható csatornák építésére.) (O. L. Lad. KKK. Fasc. XII. 96. sz.) 59
