Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

Előszó

a „vízszabályozás", hanem a „vízi munkálatok" történeti áttekintését adja, és ezzel — a történelmi kapcsolatok, valamint összefüggések feltárása végett — a vízszabályozásnak, illetőleg a vízszabályozás műszaki munkájának a helyét is meg kívánja adni a vízimunkálatok történelme keretében.

A II. FŐRÉSZ már az egyes önálló „vízszabályozási'’ munkák részletes műszaki fejlődéstörténetét írja le úgy, ahogy azok vízvidékük ,,vízszabályo- zásának” története keretébe illenek. Ennek az egész résznek vizsgálati alapja egyrészt a szabályozási munkák megkezdése előtt, 1785-ben készült II. József császár korabeli, első pontosnak elfogadható térkép, másrészt a mai országos térkép. A két évszázad alatt végrehajtott szabályozási munkák története a két időpont közötti változások leírása, a történelmi események értékelése pedig — nagy általánosságban — a fenti időszakban végrehajtott vízszabályozás műszaki eseményeinek és politikai, gazdasági hatásának kifejtése.

Ez a II. főrész a vízszabályozás fejlődéstörténetét két részben adja, külön a Duna völgyére az A részben és a Tisza völgyére a B részben. Az A rész szerzője Károlyi Zoltán, aki 1966 januárjában bekövetkezett halála előtt gondolatait még papírra tudta vetni úgy, hogy technika-történeti kutatásainak anyagát — e könyvben sajtó alá rendezve — az utókor számára megőrizhetjük. A B rész szerzője pedig Vázsonyi Ádám, aki hosszú éveken át tartó munkájával a II. József császár korabeli térképeket a vízszabályozás története számára összehasonlító formában kidolgoztatta és értékelte.

Az A és B részre bontást a Duna és Tisza vízgyűjtőjének elkülönülésén és a két szerző egyéni érdeklődésén kívül magyarázza az is, hogy a Duna- völgy vízszabályozási munkáit más földrajzi, hidrológiai és történelmi adottságok mellett végezték, mint a Tiszáét. így az A és B részbe foglalt műszaki történelmi anyagot röviden a következőkkel jellemezhetjük:

A Duna és mellékfolyói völgyében változatosabbak a geológiai, a morfológiai és a vízrajzi viszonyok. A szabályozási munkák is régebbi időre — a római és Árpád-korba — nyúlnak vissza, míg az alföldi vizeké csak néhány évszázadra. Emellett a Duna, valamint a sok kis vízfolyás szabályozása számos olyan egyéni vonást rejt magában, ami a szabályozás történelmének több, változatosabb és gazdagabb tartalmat ad.

A Tisza és mellékfolyói szabályozásának történelmi távlata kisebb, az egyes vízvidékek műszaki-történelmi eseményei rövidebb időben sűrűsödnek, és leginkább beillenek a két térképpel — a II. József császár korabeli és a mai térképpel — elhatárolt időközbe. Tény azonban az, hogy a Tisza völgyének ez a mintegy másfélszáz éves időszaka népünk megmaradása, valamint felemelkedése szempontjából döntő jelentőségű volt, és a végzett igen nagyszabású munkát méltán illették az „új honfoglalás" jelzővel.

A két főrész — az I. és II. — a magyar vízszabályozás történetét í945-ig, a II. világháború befejezéséig tárgyalja. Ezt nem azért teszi, mintha a vízszabályozási munkák folyamata ekkor befejeződött volna, csupán azért, mert ez időtől kezdve a vízügyek fejlődésének új korszakáról, a ,,többcélú vízgazdálkodás" korszakának kezdetéről beszélhetünk. Napjainknak — az utolsó huszonöt évnek — még az előző korszakból átnyúló, vagy új szabályozási munkáit az ez időszakban megjelent összefoglaló művek már többcélú vízgazdálkodási szemlélettel tárgyalják. Ezek a vízszabályozási munkák a „jelen" munkái, ezért e könyv csak a BEFEJEZÉS-ében ad róluk rövid áttekintést.