Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 1. A vízi munkálatok kezdetei a Kárpát-medencében és szerepük Magyarország gazdasági életében a XVII. század végéig
Gazdasági célú vízi munkálatokkal — kisebb ármentesítésekkel és főleg vízhasznosításokkal, vízimalmok és halastavak építésével — csak a török által meg nem szállt területeken, leginkább a Kisalföldön és Erdélyben találkozunk. Az ország túlnyomó részében azonban, elsősorban a peremvidéken — a „végeken" — mindkét oldalon a hadászati célú, védelmi jellegű vízi munkálatok kerültek előtérbe: a várak — szigetvárak, sárvárak — védelme érdekében végzett munkálatok. A folyók, vagy a folyók árterületeinek, mocsarainak szigetein keletkezett ősi telepek várainak védelmét, megközelíthetetlenségét mesterséges beavatkozással is igyekeztek biztosítani, vagy fokozni. Az ilyen törekvések eredményességének jellemző, és talán egyik legmegdöbbentőbb példája a Báthori család tulajdonában levő s a XV. század folyamán (1492?) kiépített Ecsed várának védelme érdekében végzett munkálatok hatása. A Kraszna medrébe épített mesterséges gátakkal itt a vár védelmére az egész vidéket elárasztották. Olyan területen, mely a bronzkori telep-maradványok és Árpád-kori adatok szerint ősidők óta lakott, virágzó vidék volt, kilenc falu esett a vár védelmét szolgáló elárasztás áldozatául. Nyilvánvalóan ez a mesterséges beavatkozás és a geológiai átalakulás — a peremi medence süllyedése — együttes hatása vezetett a Kraszna medrének teljes elfajulására és a környék olyan arányú elmocsarasodá- sára, amit az ember csak sokára, a XIX. sz. végére tudott nagyszabású lecsapolási, csatornaépítési munkálatokkal megszüntetni (5. ábra). Az ilyen hadászati célú vízi munkálatoknak nagy múltja volt már az ország minden részén. A honfoglalás kori gyepűrendszerben jelentős szerepet játszó Kapu (Kapuvár) például hasonlóképpen egy peremi medence adottságait kihasználó, vízi munkálatokkal megerősített védelmi pont volt. XV. századi birtokosa, a Kanizsai család, a vár védelmét 54 méter széles várárok rendszerrel fejlesztette tovább, melyet a Rába, ill. a Kis-Rába vizével tápláltak.51 Mikor a török hódoltság idején az ország korábban legnépesebb, legvirágzóbb területei váltak határterületté, végekké, természetes, hogy ennek a régi gyakorlatnak a követése itt is általánossá vált. így például a dunántúli magyar, majd később török végvárak rendszerében jelentős szerepet játszottak a Sárvíz, Sió és a Kapós völgyének várai: (Székes)Fehérvár, Simon- tornya, Ozora, Dombóvár, Kapos(új)vár, Sárszentlőrinc, Agárd, Pincehely, Döbrököz. A Balaton-mellék, a Zala-völgy, és a mellékfolyók mocsaraiban épült várak közül nevezetessé váltak: a még római, IV. sz.-i eredetű Zalavár (a népvándorlás idején Privina fejedelem Mosaburg-ja, amit végül a kuruc háborúk idején romboltak le), Peleske, Rajk, a IV. Béla alapította Komárvár, Két- hely és főleg Kanizsa, Dél-Dunántúl legfontosabb vára, 1000 főn felüli helyőrséggel. A korabeli leírások és az első XVI. századbeli térképek adatai szerint, melyek hitelességét az újabb hidrográfiai kutatások is bizonyítják, a Balaton-melléki várak közül, a vízszint emberi beavatkozásra történt megemelkedése (a Sió elzárása) miatt ebben az időben megközelíthetetlen szigetvárak voltak Fonyód és Szigliget is (6. ábra). A vizek által nyújtott természetes — bár legtöbbször emberi beavatkozással is foko1.5. ábra. Ecsed vára és elmocsarasodott környéke a XVII. században 40
