Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
Befejezés: A vízszabályozás fejlődésének iránya 1945 után
böző vízhasznosítási munkáihoz is, melyek mind rejtenek magukban különböző alapvető és célirányos vízszabályozási követelményeket. így a természetes vizek lefolyását szabályozó munkák a jövőben a vízkészletek irányítását és hasznosítását is elősegítő, valamint formáló szabályozási munkákká alakulnak át, bár még jó ideig, a keretterv idején belül, a védelem célját szolgáló szabályozási munkák is — ha nem egycélúan, hanem többcélúan — uralni fogják a fejlesztési munkákat. Midőn az Országos Vízgazdálkodási Keretterv az ország vízkészletét és vízgazdálkodási lehetőségeit már feltárta a víz- és vízkészletgazdálkodási szemlélet előtérbe nyomulásával hamarosan sürgetővé vált a vízgazdálkodási távlati műszaki-gazdasági fejlesztés fő irányainak és arányainak kijelölése is. Ezért az 1968—69. években az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság keretében az érdekelt szervek bevonásával elkészült az a tervezet, mely a vízgazdálkodás távlati műszaki fejlesztésének módozatait és feltételeit volt hivatott feltárni. Ez a tervezet elemzi a vízgazdálkodás eddigi fejlődését és helyzetét, majd ebből kiindulva 1985-ig körvonalazza a következő másfél évtized fejlesztésének fő feladatait és összefoglalja és tárgyalja a népgazdaság „vízgazdálkodási ágazat"-ának szerteágazó tevékenységét, kölcsönös kapcsolatait, nép- gazdasági összefüggéseit, és utal az 1985. év után várható fejlődésre is.* A fejlesztési célkitűzések meghatározásához a természeti adottságok figyelembevételével az általános társadalmi-gazdasági, valamint a műszaki feltételek és a vizgazdálkodási ágazat köz- gazdasági jellemzői szolgáltak alapul. A tervezet — részleteiben — foglalkozik: előbb a vízgazdálkodás alaptevékenységeinek, majd a komplex tevékenységeinek fejlesztésével. Előbbiek során részletesen feltárja 1. a vízellátás, csatornázás és hévíz- hasznosítás, 2, a mezőgazdasági vízhasznosítás, vízrendezés, 3. az ármentesítés, folyók és tavak szabályozása, víziutak, és 4. a víz- erőhasznosítás fejlesztésének kérdéseit, lehetőségeit, eszközeit, módszereit, majd az utóbbiak során a vízkészlet- és vízminőséggazdálkodás lehetőségeit és fejlesztési tevékenységeit. A vízszabályozási munkák legnagyobbrészt ezekhez az alaptevékenységekhez kapcsolódnak, bár a jövőben — céljának kiterjesztésével — a vízgazdálkodás valamennyi tevékenységének alapvető munkái * A tervezetet az Országos Műszaki fejlesztési Bizottság négy érdekelt minisztérium (Közlekedési és Postaügyi, Mezőgazdasági és Élelmezési, Nehézipari, valamint Pénzügyminisztérium), az Országos Tervhivatal és az Országos Vízügyi Hivatal képviseletével 1971. február 22-én tartott elnökségi ülésen megtárgyalta és elfogadta. lesznek és lehetnek. Ezért ha egy-két alaptevékenységet — melyben a „vízszabályozás” alapvető munka volt — figyelmesebben vizsgálunk, akkor feltűnőek lesznek azok a szempontok, melyek a vízszabályozási tevékenységet befolyásolják, vízgazdálkodási célúvá teszik. A síkvidéki vízrendezés — belvízrendezés — feladata a kárt okozó vizek szabályozott levezetésén túl a hasznossá tehető vizek keletkezési helyen való visszatartása, a talajnedvesség szabályozása, a belvizek tárolása, felhasználása, vagyis a vízzel — a keletkezési helyén — való gazdálkodás. A víz- gazdálkodás komplex szemlélete alapján „belvízlevezetés" helyett „belvízgazdálkodást" kell a szabályozási munkákkal elérni. Az ármentesítés feladata a folyók árvíz- szintje alatt fekvő lakó-, ipari-, valamint mezőgazdasági területek árvizektől való megóvása az árvizeknek zárt — gátakkal közrefogott — mederben való levezetésével. Feladat ezeknek a védőgátaknak folyamatos fejlesztése és fenntartása, illetve — árvíz esetén — rendkívüli védelme. De feladata az árvizek magasságának csökkentése is olyan szabályozási munkákkal, amikor tározókkal az árvízcsúcsokat felfogják, vagy az árvizek egy részét elvezetik. A folyószabályozás többcélú beavatkozás, mely szolgálhatja a vizek kártételeinek elhárítását, vagy vízhasznosítások — vízi utak, vízhasználatok, vízerőhasznosítás — célját, ezért a folyószabályozás lehet a természetes meder szabályozása, de lehet a folyók csatornázása is, mely utóbbi a különböző vízgazdálkodási célok (vízellátás, hajózás, energianyerés, árvízvédelem) megvalósítása céljából a jövőben a folyók legnagyobb részén a fő fejlesztési irányt jelentik. A tavak szabályozásának feladata — leginkább különböző célból (üdülés, vízkészlet- tározás, energianyerés vagy tározás) — kedvező vízszint vagy vízjáték biztosítása, partrendezés, vagy biológiai egyensúly tartása. Mindezeket folytathatnánk és részletezhetnénk, mintahogy azt a hivatkozott országos fejlesztési tervezet teszi is. A fejlődés útját és feladatait azonban az általunk mondottak is röviden jellemzik és meggyőzőek arra vonatkozólag, hogy a ,,vízszabályozás" útjai — ha eszközei kibővülnek és céljai ösz- szetettebbé válnak is — a jövőben is alapját adják a vízgazdálkodás fejlődésének. A vízszabályozás története keretében feltárt munkák a múltban a lefolyások fokozatos szabályozásával leginkább egy célt, a védelem szempontjait szolgálták, addig már korunkban is, és a jövőben még inkább ogy-egy teljes, vagy több összekapcsolt lefolyás szabályozása a vízkészletekkel való gazdálkodást fogja szolgálni. 378
