Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 10. Az Alsó-Tisza-vidék Csongrádtól az országhatárig
Terület 1787 1830 1900 1960 Kissárrét 12 894 23 873 40 900 52 248 Fehér-FeketeKörös 40 617 79 499 138 419 159 075 HármasKörös 34 664 72 778 139 307 160 392 Nagysárrét 43 984 80 834 126 903 149 514 KállóBerettyó 32 224 49 088 61 934 72 888 Nyírség 18 068 27 414 45 167 72 398 Debreceni löszhát 64 536 114 869 170 985 264 628 Hortobágy 5 032 10 536 22 151 33 247 Ossz. fő: 252 019 458 891 745 766 964 390 Népsűrűség fő/km2 19,5 35,5 57,6 74,6 A népesség szaporodásában jelentékeny szerepe volt a közegészségügynek, ami a mocsarak lecsapolásával volt szoros összefüggésben. A szántóföldek művelése a vizek szabályozásával együtt vett lendületet és mind nagyobb és nagyobb területre terjedt. Azokon a területeken, ahol 100—120 évvel ezelőtt farkasra, rókára vaddisznóra vadásztak ma a mezőgazdasági gépek dolgoznak, és az egykori mocsarak helyén már belterjes öntözőgazdálkodás folyik. A Tisza szabályozásának és a Tisza-völgy rendezésének fentiek szerinti másfél százados története azt mutatja, hogy ha a megtett út nehéz is volt, a magyarság életben maradásának egyetlen járható útja volt. A folyószabályozási, ármentesítési és belvízrendezési munkák már az első világháborúig nagyrészt befejeződtek. Az egész Tisza völgyében — a forrástól a torkolatig — elkészült 3555 km hosszú töltés, ami 2,6 millió ha-t (4,5 millió k.holdat) véd a megemelkedett árvizek elöntéseivel szemben. A belvízlevezetés során megépült 9183 km csatorna és 93 állandó jellegű szivattyútelep 120 m3/s összteljesítménnyel. A két háború között nagyjából a kész árvédelmi töltéshálózat tökéletesítése, ill. szükség szerinti fejlesztése és nagyobb mértékben a belvízrendszerek kiépítése folytatódott. 370
