Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 10. Az Alsó-Tisza-vidék Csongrádtól az országhatárig
AZ ALSÓ-TISZA -VIDÉK CSONGRÁDTÓL AZ ORSZÁGHATÁRIG 10. 10.1 A Csongrád—országhatár közötti vizek szabályozása 10.1.1 Az Alsó-Tisza-uidék a szabályozás előtt A vizek szabályozása előtti „ősi" állapotot a XVI. és a XX. térképpárról olvashatjuk le. A Csongrád alatti Tisza-szakasz Vásárhely magasságáig több kisebb, aránylag laposívű kanyarulat sorozata; kivéve a közvetlen Csongrád alatti nagy hajtűkanyart. Mindszent és az országhatár között a folyó vonalazása már a közép-tiszaihoz hasonló, mert itt is kevés, de nagy és erős ívelésű kanyarulattal találkozunk. A Csongrád—Vásárhely közti szakaszon 6—8 km széles mocsársáv kíséri a folyót, míg innen tovább a Marosig, sőt azon túl az országhatárig, hatalmas mocsarak, tavak és érhálózat szinte egyetlen vízterületté folynak össze. Különösen áll ez a Vásárhely—Szeged—Makó által bezárt háromszögre a Tisza—Maros-szögre, amely egyes régi térképeken Hód-tó néven, mint egyetlen tó szerepel. Közelebbről vizsgálva a tárgyalt „ősi" vízrajzi viszonyokat azt látjuk, hogy a Kurcza a Hármas-Körösből szakadt ki több mint egy kilométerrel a Körösi torkolat felett és Szentes és Szegvár mellett elhaladva, Mindszent felett öntötte vizét a Tiszába, miután balról felvette előbb a Veker eret, majd Szegvárnál a Kórogyot; ez utóbbi pedig a Mágocs- és Hajdú-eret, amely az Elek—Újkígyós felől érkező belvizeken kívül esetenként a Maros folyó Paulis község melletti kiszakadásán át érkező vizet is szállította. A Kurcába torkollott még a Ludas-ér is. A Tisza Maros-szögnél a geológiai és vízrajzi viszonyok között szoros és nyilvánvaló összefüggés van. Ezért a vízrajzi viszonyok kialakulásának leírásánál erre figyelemmel kell lenni. A dilluviumban az alföldi medencére vízáteresztő kékhomokréteg ülepedett. A kékhomokból fújta ki a szél a futóhomokbuckákat. Ezek Hódmezővásárhely és Orosháza környékén találhatók, egyebütt általában lösztakaró fekszik a kékhomokon. Az ősi Maros alsó szakasza számos fattyú- ágra szakadva részben a Körösök, részben a Tisza felé szállította a vizet. Belvizes esztendőkben olyan mélyedésekben, ahol a lösztakaró hiányzik, az egykori fattyúágakban húzódó és a telített kék homokrétegben tá- rozódott víz ma is a felszínre tör. Ez a magyarázata annak, hogy ezek a feltörő vizek egyesülve a felszíni kiöntésekkel, oly sok állandó jellegű tó és mocsár keletkezését okozták. Így lesz érthetővé, hogy már a XI. századtól kezdve számos okmány említ tavakat és ereket, melyeknek a neve ma is ismerős. Meg kell említeni a Tiszából Mindszent felett a jobb parton kiszakadó Kis-Tisza (Kleine Theiss-t), amelyik a jobb parti mocsarak lecsapolójaként Vásárhely magasságában ömlött vissza a Tiszába és a bal parton Üj-Tiszát (Neue Theiss-t), amely Vásárhely magasságában ágazott ki és elhaladva Vásárhely mellett déli irányt vesz, majd Tápé felett visszaömlik a Tiszába. Ez tette lehetővé, hogy a Tiszáról hajóval el lehessen jutni Vásárhelyre. A Vásárhelytől délre elterülő Koppanto-szik tó, Lelei-tó Lucs-tó, Büdös-tó, és egyéb tavak vizeit a Kórogy-ér, Csikos-ér és Bogdány-ér egyesüléséből keletkezett Porgány-ér vezette a Tiszába. A felsorolt tavakat és ereket nemcsak a Tisza és Maros kiöntései és a feltörő vizek, hanem az ún. Száraz-ér is táplálta. A Száraz-ér mai román területen, Arad közelében kiindulva, 135 km hosszú, rendkívül kanyargós mederben előbb északnyugati, majd délnyugati irányban haladva érte el a Tisza—Maros-szög tóvidékét, ahol szétterült, majd a Tisza alacsony vízállásakor folyt tovább. Az Orosháza környéki kisebb tavak és mocsarak a Száraz-ér vízrendszerébe tartoznak. Az általunk tárgyalt térképen csak a mocsárvilág szélén van néhány kisebb település. Pedig a vidéken számos helyről a honfoglalást megelőző korból származó sírok és 356
