Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 9. A Körös–Berettyó vízrendszer
főcsatornájuktól kapták elnevezésüket. A Sitkai főcsatorna a Fekete-Körösbe, az Ice- éri és Galvácsi főcsatorna a Fehér-Körösbe torkollik. A főcsatornák torkolatainál van a hasonnevű szivattyútelep, amely szükség esetén beemeli a vizet a fogadóba. A sitkai 1,4 m3/s-os 1943-ban, az iceéri 0,9 m3/s-os 1943-ban és a galvácsi 0,8 m3/-os 1926-ban épült. Gyulai belvízrendszer (72). A gyulai körgát és az Élővíz-csatorna keresztezésénél levő zsiliphez három belvízcsatorna vize érkezik: a határon túlról érkező Élővízcsatorna Péli ága, a Gyula—Kispél, Eleki csatorna és a Gyula—Kétegyházai felfogó csatorna. Innen a vizek nyitott zsilip esetén az Élővizén folynak tovább és zárt zsilip esetén a gyulai szivattyútelephez, amely 1950-ben épült és 2,5 m3/s kapacitású. Békési belvízrendszer (73). A rendszc belvízi főcsatornája az Élővíz-csatorna, melynek jobb és bal parti vízvidéke külön öblözetet alkot. A belvizeket számos csatorna szállítja kisvízálláskor gravitációsan és nagyvizek idején nyolc kisebb szivattyútelep segítségével a főcsatornába. A nyolc telep összteljesítménye 3,9 m3/s és a tele pék 1934—1955 közötti időszakban épültek. Ugyanígy az Élővíz, mint főcsatorna vagy szabadon ömlik Békés alatt a Kettős-Kö rösbe, vagy az ottani szivattyúk emelik át A telep 1900-ban 4,5 m3/s és 1959-ben to vábbi 11,0 m3/s kapacitással épült. Az utóbb tárgyalt 71. 72. és 73. sz. belvízrendszert még a második világháború előtt, az Alsó fehérkörösi Armentesítő és Belvízszabályo zó Társulat építette ki és csak a továbbfejlesztésük maradt századunk 50-es éveire Mezőberényi belvízrendszer (74). A rend szer a Kettős- és Hármas-Körös bal partján elterülő, Békés és Endrőd község közötti terület hat kis öblözetét öleli fel. Mindegyik öblözetnek meg van az öblözettei azonos nevű főcsatornája és azok torkolatánál az ugyancsak azonos nevű szivattyútelep, az alábbiak szerint: a mezőberényi, 1894- évi, 0,75 m3/s, a félhalmi 1909. évi 0,65 m3/s, a torzsási, 0,25 m3/s, a füzfászugi 2,0 m3/s, a révzugi 0,15 m3/s és a fazekaszugi 1,6 m3/s kapacitású. Dögös—Kákafoki belvízrendszer (75). A Szarvas és Békésszentandrás vízvidékén keletkező belvizek számos csatorna közvetítésével a szarvasi Holt-Körösbe jutnak, ahonnan vagy gravitációsan folynak a duzzasztó alatti Körösbe, vagy nagy vízálláskor a békésszentandrási, l,0-j-3,0=4,0 m3/s kapacitású szivattyútelep emeli át. A csatornák közül a legjelentősebb a Malomzug—Décsi- pusztai és a Dögös-Kákafoki főcsatorna. Hármas-Körös bal parti belvízrendszer (76). Négy kis öblözetének belvizeit szükség esetén szivattyútelepek emelik a Hármas-Körösbe; összes teljesítményük 1,3 m3/s. Az utóbb tárgyalt 75. és 76. sz. belvízrendszereket a Körös-Tisza-Marosi Ár mentesítő Társulat építette ki 9.2.5 A körös—berettyó-völgyi vízszabályozás összefoglaló jellemzése A tárgyalt körös—berettyó-völgyi szabályozási munkák történetét és eredményeit összehasonlítva az addig tárgyalt Tisza-sza- bályozással megállapíthatjuk, hogy a Huszár-féle szabályozási tervjavaslat megelőzte Vásárhelyi Tisza-szabályozási tervét és mégis a végrehajtás befejeződési szakasza a Körösöknél későbbre tolódott, mint a Tiszánál. Ez a körülmény előnyös volt, mert több tapasztalat, több műszaki tudás és a munkálatok befejező szakaszában jelentős állami irányítás jutott ezekre a munkákra. Itt érvényesült legjobban az a szemlélet, ami a folyómedrek kialakítása és az árvédelmi töltések építése között összhangot biztosított. Vásárhelyi műszaki tervében hiába írta elő, hogy a folyó szemközti töltései lehetőleg párhuzamosak legyenek egymással és a folyóval, tudjuk, hogy a végrehajtás során ezt nem vették tekintetbe. A Tisza töltései hol nagyon közel, hol nagyon távol vannak egymástól, ami kedvezőtlenül befolyásolja az árvizek levonulá- < sát. Nem így a Körösöknél és Berettyónál. Itt a közép- és nagyvízi folyószabályozás a Tisza-völgy legsikerültebb alkotása. Jelentős érdeme van ebben Bodoki Károlynak és Bo- doky Lajosnak. És a Tisza- és Körös-szabályozás közti különbség magyarázata éppen abban van, hogy míg Bodoki Károly nemcsak tervezte, hanem két évtizeden keresztül irányította is a kiviteli munkát, addig a Tisza-szabályozásnál egyszerre több helyen indult meg a munka, és az árvédelmi töltések vonalazásának megállapításánál a műszaki tudás nélküli érdekeltségek egyéni szempontjai érvényesültek, vagyis hiányzott az egységes műszaki irányítás. A Tisza-völgy különböző vízvidékein végrehajtott folyószabályozási és ármentesítési munkákat összehasonlítva, még egy jellegzetességet kell megállapítanunk. Sehol nem épült annyi új meder, mint a Körös—Berety- tyó völgyében: a Sárrét mocsárvilágában elvesző vízfolyások helyén tulajdonképpen új folyóhálózatot kellett kialakítani. A munkálatok évtizedeken keresztül folytak és végrehajtásuk három generációnak volt a feladata. Ezért, ha valahol a Tisza völgyében, úgy itt a Körös—Berettyó vidékén érezzük különösen annak a megállapításnak jogosultságát, hogy a vizek szabályozása felért egy második honfoglalással. 354
