Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 9. A Körös–Berettyó vízrendszer
közerővel készüljenek, a töltéseket pedig az addig már megalakult 6 szabályozó (Al- sófehérkőrösi, Hosszúfoki, Feketekőrösi, Mezőtúr-mesterszállási, Sebeskőrös és Berettyó vízszabályozó) társulat építse meg, a fenntartási munkák pedig az érdekelt községek feladata legyen. A munkák ingyenes közerővel már 1856-ban megindultak és 1861-ig nagy erővel folytak. Eddig a tervezett 7 350 000 m3 földmunka 51%-a készült el. Az 1860. évtől kezdve száraz, ínséges időszak következett. Az élelmet is nélkülöző közerő elmaradozott és az érdekeltek sem érezték a vizek levezetésének fontosságát. Így azután a munkák — kevés kivétellel — megszűntek, és csak 1870 után folytatták azokat. A tárgyalt időszakon belül a tervezett munkákat és azt, hogy annak hány százaléka készült el folyónkinti felsorolásban az alábbiak szerint ismertetjük (1. 70. ábrát). A Hármas- és Kettős-Körösről már elmondtuk, hogy a szabályozás előtt nem a Hármas-Körös, hanem a Nagy-Körös elnevezést használták és ez alatt a Csongrádtól Békés községig a Fehér- és Fekete-Kőrös találkozásáig terjedő folyószakaszt értették. Egyes térképeken viszont csak a Csongrád és a Sebes-Körös torkolat közötti szakaszt hívták Körösnek (vagy Nagy-Körösnek), és a Sebes-Körös torkolatától felfelé levő folyószakasz Fehér-Körös néven szerepelt, amely Békésnél vette fel jobbról a Fekete- Köröst. Csak a vízrendszer gyökeres szabályozásával született meg a ma ismert állapot, amikor a Fehér- és Fekete-Körös toroktól lefelé, az újonnan ásott medrű folyót Kettős-Körösnek nevezzük mindaddig, míg felveszi a harmadik Köröst a Sebes- Köröst, hogy azután mint Hármas-Körös szállítsa a vízrendszer minden vizét a Tiszába. A végrehajtásra került terv a Hármas-Körösön 36, míg a Kettős-Körös Békés alatti szakaszán 13 átvágást irányozott elő és valamennyinek az építését megkezdték. (Lásd a XIX. és a XVI. térképpárt.) Az átmetszések nagy részben csak pár száz méteresek voltak és a mai térképeken nehéz őket azonosítanunk, azonban a Faragó— Vályi-féle térképen mind leolvashatók. A mai térképeken csak a Békésszentandrás— Szarvas közötti 18/a számú, mintegy 2 km hosszú, az Endrőd alatti 23. számú mintegy 2,6 km hosszú és a legfelső, Békés belsősége melletti 52. sz. kereken 3 km hosszú átvágást tudjuk könnyen felismerni. Ezekkel az átmetszésekkel a Békés és a tiszai torkolat közötti 265 km folyóhossz 162 km-el 103 km-re rövidült. A terv szerint a töltések egyes helyeken megfelelőek, nagyobbrészt azonban új vonalon új töltés építendő éspedig a jobb parton mintegy 98 km, a bal parton a torkolattól Öcsödig 200 öl = 379 m, tovább a Sebes-Körös torkolatig 150 öl = 284 m, innen Békésig 100 öl = 190 m. A töltések magasságát 0,94 m-rel tervezték az 1855. évi árvízszint fölé; koronaszélessége Öcsöd alatt 3,79 m, felette 2,84 m; vízfelőli rézsűi 1:4, a mentett oldaliak 1:1,5 arányúak. A tervezett átmetszési földmunkákból az 1861. év végéig 74%, a töltés- építésből 28% készült el. 1861—1870 közt a munka teljesen szünetelt, 1870 után 1879-ig folytatódott és nagyjából be is fejeződött. A Berettyó szabályozási munkái is — a többi folyóhoz hasonlóan — a mederrendezési munkákkal kezdődik. (Lásd a XVII. számú térképpárt.) A határunkon túl néhány km-re fekvő Szalárd községtől lefelé minden malmot és malomgátat elbontottak. Elzárták a Berettyó kiágazásait, a Kék- Kállót és Berettyóújfalunál a Holt-Berety- tyót. Ugyancsak elzárták a Sebes-Körösből kiinduló és Szentpéterszegnél a Berettyóba torkolló Kis-Köröst is. A folyószabályozási munkák során két jelentős új mederszakasz épült. Az egyik, kereken 20 km hosszú csatorna Bakonszeg alatt indult a régi medernek attól a töréspontjától, ahol a régi Berettyó északnyugati irányból nyugatra fordulva beleveszett a Nagy-Sárrét mocsarába; alsó vége a csatornának Szeghalom alatt belefutott a Sebes-Körösnek a 11 sz. átmetszéssel kiiktatott kanyarulatába. A fenék 5 öl = 9,48 m szélességgel készült, amelybe még egy 3,79 m széles és 0,94 m mély vezérárok is épült. A másik új csatornameder Kismarja és Szalárd közt épült. (Kismarja még a mai országhatáron innen van.) Hossza 14 és fél km. A két új csatornamedren kívül még 39 kisebb-nagyobb átmetszés készült, amelyeket azonban már nemcsak a mai, de a múlt század végén készült Faragó—Vályi-féle térképen sem lehet azonosítani. Az így átalakított meder hosz- sza 224 km-ről 86 km-re csökkent. A mindkét parti töltések egymástól 60 m távolságra, 2,36 m koronaszélességgel és az 1855 évi nagyvíz felett 0,78 m magassággal épültek meg. A tervezett munkákat 1855. és 1865 között teljes egészében végrehajtották. A mederszabályozási munkáknál 1 155 000 m3 és a töltésépítéseknél 699 000 m3 földmunkát végeztek. A Sebes-Körös szabályozása (lásd a XVIII. számú térképpárt) a Bodoky-féle tervben Nagyváradtól a torkolatig terjed. Első feladatként itt is a vízfolyási akadályok eltávolítására került sor. így elbontották a Kis-Sárrét kifolyó vizét hasznosító vésztői, csökmői és komádi malmot. Szakádnál elzárták a Holt-Körös kiágazását. Ugyanis elzárták a Kis-Köröst miután az építés alatt felhasználták a Sebes-Körös vizének a Berettyóba való terelésére. A me- derszabályozás keretében a folyó torkolatá346
