Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 8. A Közép-Tisza-vidék Tokajtól Csongrádig
gós Takta azután Luctól keletre mintegy fél km-re a Tiszába öntötte vizét. A Tisza-szabályozás megkezdése előtt a Tisza igen jelentős mellékfolyója a Sajó. Határunkon kívül, Dobsina községtől indul és hossza 216 km. Medre kanyargós, de azért eléggé beágyazott. A Miskolc alatti szakasz feltöltődő (alsó szakasz) jellegű és az általa hordott kavicskúp át meg át van szőve elhagyott medrekkel. Átlagos esése 40—50 cm/km és hordaléka homokos kavicsos, amivel a Tisza medrét állandóan töltögeti. A szabályozás előtti időkben a folyó bekalandozta széles völgyét. Ehhez nagyban hozzájárultak a vízimalmok, amelyekhez a duzzasztott vizet a Sajó medrébe épített rőzse- gátak biztosították. Így vált a Sajó völgye mocsaras, erdős területté. A Sajó jelentősebb mellékvize jobbról a Hangony, a Bán és a Szinva-patak. A Han- gony-patakon is több rőzsegátas malom működött, amelyek nagyban akadályozták a víz szabad lefolyását és a keletkezett kiöntések sokszor fenyegették Úzd község belsőségét. Ugyanezt mondhatjuk el a Bán-patakról amely Vadnánál nagyobb mocsáron keresztül torkollott a Sajóba. A Szinva-patak Miskolc városon keresztül folyva torkollik a Sajóba. A szabályozások megkezdése előtt a Szinván és legjelentősebb mellékvizén, a Garadnán, 20 malom működött. A malomgátak árvizek idején sok veszélyt jelentettek; Miskolc belsőségei gyakran szenvedtek árvízi elöntésektől. A Garadna-patak rohamos árvizeinek megfékezésére 1812-ben az egyik malomgát helyére nagyobb duzzasztógátat építettek, amivel 1200 m hosszú tavat létesítettek. Ez a gát ma is áll, rajta fut az országút és a tó neve: Hámori-tó. A Sajó főbb bal parti mellékvizei: a Szuha, Bódva és a Hernád. A Szuha eredetétől Szuhakállóig szűk völgyben folyik és bár szintén voltak rajta malmok, völgye nem mocsarasodott el. A Bódva völgye Edelény- től lefelé kiszélesedik, de nem mocsaras; Boldva község alatt több ágra szakadva ömlött a Sajóba. A feljegyzések szerint 1800 körül még 10 malom működött rajta. A Bódva egyik mellékvize a Rakaca-patak. Sajóhíd- végnél ömlik a Sajóba. A folyó legnagyobb bal parti mellékvize a Hernád. Teljes hossza 266 km. A Hernád hazai szakasza feltöltődő jellegű. A leérkező hordalék lerakódik és ennek megfelelően a meder beágyazatlan, partjai állandóan szakadnak és a folyó erős ütemben vándorol. Külön meg kell emlékeznünk a Hernáddal közel párhuzamosan futó Bársonyos patakról, amely Encs község környékéről kiindulva, Onga község alatt két ágra szakadt. Az egyik ág a Sajó felé vette útját és Alsózsolca és Önöd között több kisebb ágra szakadva. ömlött a Sajóba; ez a régi térképeken jól leolvasható. Ma már csak a másik ág az élő Bársonyos, amely Onga alól a Hernád felé futva, Bocs községnél éri el a folyót. Folytatva a Tisza jobb parti vízgyűjtő leírását, a Sajó után a Hejő a következő vízfolyás. Miskolc környékén kezdődik és Nyékládháza érintésével Hejőkürt község határában torkollik a Tiszába. A régi térkép tanúsága szerint a vízfolyás számos 2—3 km2 nagyságú mélyfekvésű, vizenyős terület vizét szedi össze és viszi a Tiszába. Ezek közül kiemelkedik a Szirma és Csaba közötti mintegy 8 km2 kiterjedésű mocsár, ahonnan a Hejő kiindul. A Tiszaszederkény és Tiszafüred közötti jobb parti tiszai ártér jóval magasabb a bal partinál, és ez a terület kevesebbet szenvedett az ősi Tisza kiöntéseitől. Viszont a Ti- szahát és a nyugati dombvidékről leérkező víz számos tóban, érben terül szét és lassan húzódott a Kis-Tisza felé, majd onnan a Tiszába. A szabályozási munkák ismertetése során látni fogjuk, hogy a régi patakok és erek helyén belvízcsatornák épültek. Ezek közül fontosabbak a következők: Csincse és Kácsi-patak, Nád és Tardi-ér, Kánya, Ostoros, Rima, Eger és Laskó vízfolyások. A XIV. térképpár régi térképéről a szabályozatlan vizeken túlmenően jól láthatók a települési és útviszonyok, és az erdőtakaró. Feltűnő, hogy milyen kevés az erdő; csak a települések közelében találunk kisebb foltokat. A településeket a vizektől kevésbé fenyegetett helyeken találjuk. Amíg a Tisza jobb partján — tehát az árvíztől kevésbé fenyegetett magasabb árterületen — a települések 3—5 km távolságra sorakoznak egymástól, addig a bal parton Tiszadob és Tiszafüred között összesen csak 3 település van: Polgár, Csege és Egyek. A települések közül érdekes Taktakenéz község sorsa. A régi térképen a kis település még Tiszadobtól északkeletre 1 km-nyire volt, ma Tiszadobtól mintegy 4—5 km távol van. Amikor 1852-ben Kenéz mellett átvágták a Tiszát, a kis település szigetre került, ahonnan az árvizek pusztító hatására települt át a mai helyére. Természetesen ugyanezt mondhatjuk az úthálózatról is. A jobb parti sűrű úthálózattal szemben a Hortobágy vidékén alig van út; ez a település ritkaságából is következik. Egyébként a vizek szabályozása előtti időkben az út nem jelentett egyebet, mint a magasabb terephez simuló, keréknyomokkal felvágott marhahajtással összetaposott, szélesebb földsávot. A kiépített út fogalma még sokáig ismeretlen az Alföldön. A régi leírások megkülönböztetnek ugyan postautat és kereskedelmi utat, de egyik éppúgy kiépítetlen földút mint a másik. A különbség az, hogy a postautak postaállomásokat kö316
