Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 7. A Felső-Tisza-vidék Tiszabecstől Tokajig

11.63. ábra. Terv szerint kiépült árvédelmi töltés

rögzítve lesz. Ez azonban ugyancsak költséges és évtizedekre szóló munka, ami a korábbi szórványos partbiztosításoktól eltekintve, tervszerűbben és nagyobb lendülettel csak az 1930-as években indult meg.

7.2.3 A Rétköz és a Nyírség vizeinek rendezése

A tárgyalt Tisza-szakasz bal parti töltéseinek építésénél már rámutattunk arra, hogy 1879—1882-ben megépült Lónyai-csatorna, amely mint övcsatorna fogja fel a Nyírségből a Rétköz felé törő vizeket. A Lónyai- csatorna azonban csak előfeltétele volt annak, hogy a Rétköz belvizeinek rendezését

végre lehessen hajtani. Miként az árvédelmi töltések mai alakjában egy évszázadon át végzett fejlesztési munka eredményei, úgy a belvizek rendezése is csak fokozatosan — 100 év alatt — jutott a mai fejlettség fokára. A töltések mögött összegyülemlő szivárgó- és csapadékvizek levezetésére csatornákat és zsilipeket építettek, előbb fából, majd kőből, betonból és végül vasbetonból. De már az 1880-as években elkezdődött a zsilipek mellett szivattyútelepek építése és egyidejűleg kifejlesztett főcsatornák, majd az első, másod, és harmadrendű mellékcsatornák építése. Ahogy nőtt a csatornahálózat, úgy vált szükségessé a szivattyútelepek kapacitásának növelése is. Ez az álta20*

307

11.64. ábra. A Tisza mederváltozásai Komoró és Veresmart között