Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 7. A Felső-Tisza-vidék Tiszabecstől Tokajig

tiszaszalkai zsilip, de az 1879-ben készült átfogó tervet 1890-ben átdolgozták és a további munkák aszerint folytak. A tiszaszalkai zsiliptől kiindulva részben új nyomon, részben az ősi mederben kialakították a Szipa-főcsatornát. Ugyancsak főcsatornává építették ki a Csarondát, több új átmetszéssel és úgy, hogy az észak-déli irányú csatornából egy kelet-nyugati kiágazás az esze- nyi zsiliphez vezeti a vizet. Ugyanakkor azonban tovább folytatták észak felé is a Csaronda-főcsatorna kiásását, mert a Latorca jóval mélyebb, mint a tiszai árhullámok szintje s így kedvezőbb lefolyást biztosít. A Micz nevű vízfolyást is rendezték. A régi erek részbeni felhasználásával két új csatorna épült. A Dédai-Micz Beregdarócz községtől északra érkezik át a határon és kelet- nyugati irányban haladva torkollik a Csaron- dába. A másik a Barabási-Micz. Ez a Barabás és Mezőkaszony közti rétekről indulva Hettyénél torkollik a Csarondába. Mindezeket a munkákat 1896-ban fejezték be. Az ez- ideig épült csatornahálózatból magyar kezelésben van 91 km. A hálózat további sűrítését csak 1920 után folytatták. Az 1929— 31. években a Szipa tiszaszalkai zsilipjénél 6,0 m3/s teljesítményű szivattyútelep épült. Az 1940-es belvizes időszakot az az öblözet is megszenvedte. 1912 óta további 156 km hosszú mellékcsatorna épült s így ma a belvízcsatornahálózat teljes hossza 247 km. (Lásd a vonatkozó térképeket.)

7.2 A Záhony—Tokaj közötti vizek szabályozása

7.2.1 A Záhony—Tokaj közötti inzvidék szabályozás előtti állapota

A Felső-Tisza-vidéket — amint azt a 7. fejezet bevezetésében jeleztük is — két részben tárgyaljuk. A Tiszabecs—Lónya közötti vízvidék után az alábbiak a Záhony—Tokaj közötti Tisza-szakasz, illetve a hozzátartozó vízvidék szabályozásának történetét tartalmazza (62. ábra).

11.62. ábra. A Rétköz és Bodrogköz vizeinek szabályozása

301