Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 3. A Duna Budapesttől a déli országhatárig
A Dunába torkolló vízfolyások szabályozása112 Áttérve a Dunába torkolló vízfolyásokra, Budapest déli határa közelében van a Hosszúréti-árok (1. 32. ábrát), mely a Gel- lért-hegy alatt torkollott a Dunába. Ennek torkolati szakaszát az 1900-as évek elején a Műegyetem építésekor rendezték. A főváros határán kívül eső szakasz szabályozására már 1916-ban készültek tervek, de csak 1930-ban történt meg az árok Budapest—Törökbálint közti szakaszának jó karba helyezése, majd 1950-ben az afölötti szakaszé is, úgyhogy ekkor a 22 km hosszú mederből 13,3 km volt már szabályozott. A következő jelentékenyebb vízfolyás a Benta-patak, mely Százhalombattánál ömlik a Dunába. Valamikor sok malom volt rajta, úgyhogy völgye több helyen volt el- mocsarasodott, különösen Tárnoktól lefelé. A torkolati szakaszát már 1900-ban rendezték. 1929-ig a meder már annyira feliszapo- lódott, hogy tisztogatását tovább nem lehetett halasztani. Ez 1936-ban, majd 1954-ben újra megtörtént. Az Ercsi alatt betorkolló Szentlászló- víz, és különösen legnagyobb mellékvize, a Váli-víz, sok malmot hajtott, ezért völgyük elmocsarasodott. Főként a Váli-víz, amely oly hatalmas méretű meder fenekén folyik, hogy a szakemberek valami ősi Duna-me- clernek tulajdonítják, ahol az ősi kisalföldi tó lefolyása lehetett, mielőtt a Duna áttörte a visegrádi szorost. Az 1900-as években készült terv a Szent- lászló-víz egységes szabályozására és 1904-ig a 17,6 km-es alsó szakaszát jó karba is helyezték. További 12 km-es szakaszt 1907-ben rendeztek, 1911-ben egész Bicskéig eljutott a munka és az 55 km hosszú patakmederből, 30,9 km-t szabályoztak. A meder hamar feliszapolódott, ezért 1931— 34-ben már egy részét tisztogatni kellett az alsó szakaszán, 1954—57 között a teljes 31 km-ben végeztek mederbővítést. A Váli-víz első jó karba helyezése már 1883-ban megindult helyi jellegű tisztogatásokkal, Ercsi és Alcsút között, de a mederméretek nem voltak elegendők. Az 1900-as évek elején erre is egységes szabályozási terv készült és 1904—10 között az 56 km hosszú patakból mintegy 38 km-t rendeztek. A meder elég hamar feliszapolódott, ezért előbb 1926 —27-ben az alsó szakaszon, 1935—42 között pedig többszöri megszakítással Válig kitisztogatták a medret. 1953—57-ben a rendezett 38 km-es szakaszon végig mederbővítést végeztek. Adony és Paks között a magas partok miatt a Duna mellett nincs töltés, egyetlen vízfolyás ömlik bele Dunaföldvárnál, a Kert-kanális. Ennek szabályozására, illetőleg az ún. Alsó-tóból kiágaztatott malomcsatorna építésére Beszédes József már 1837-ben készített tervet. A munka végrehajtásáról nincsenek adatok, azóta a malom is eltűnt, a tó is megszűnt, a meder pedig feliszapolódott és a környéke elmocsarasodott. 1934- ben készült terv alapján a 11 km hosszú Kert-kanális 5,6 km-es alsó szakaszát szabályozták. Dunaföldvár alatt Bölcskétől Dunaköm- lődig kiszélesedett a Duna jobb parti völgye és ezt a területet a szabályozás előtti időkben nagy összefüggő nádas borította, melyet az árvizek tápláltak vízzel. Ezeknek a nádas területeknek a lecsapolására alakult 1907-ben a Bölcske—dunakömlődi Lecsapoló Társulat, mely 1908—1910 között kiásat- ta a dunakömlődi lecsapoló csatornát és a mellékárkát képező Gyűrűs-árkot is. Az árvizek elleni védelem kiépítésére ármentesítő társulat is alakult 1896-ban, de csak rendszertelen nyárigátszerű töltéseket épített. Csak 1954-ben épült itt egységes töltésvonal, de még mindig csak nyárigátszerű méretekkel. 3.3 A Paks—déli országhatár közötti Du- na-szakasz és vizeinek szabályozása 3.3.Í A Paks—déli országhatár közti Du- szakasz általános jellemzése és szabályozásának története158-159 A Duna-szakasz általános jellege Paks alatt gyökeresen megváltozik (VII. és VIII. térképpár). Állandó medre megszűnik és hatalmas meanderekben kanyarog, melyek állandóan vándorolnak, bekóborolják a völgy al- luviumát. A folyó jellegének gyökeres megváltozásáról jó képet nyújt a 38. ábra. amely a különböző évek mederhelyzeteit rögzítve szemlélteti. A régi elhagyott, átszakadt, földrajzi nyelven „lefűződött" kanyarulatok szövevénye egyre szélesebb, nagyobb területre terjeszkedik, minél távolabb kerülünk a kanyargós szakasz kezdetétől, Pakstól. A Baja alatti Margitta-sziget, vagy tovább lefelé a jugoszláv bal parti terület térképét szemlélve ez szembetűnő. Di- luviálisnál régebbi réteg itt nem található, hiszen korábban, a harmadkorban nem itt folyt a Duna, hanem több ágban ferdén a Tisza irányába tartott, és földkéregmozgásbeli változások terelték mai helyére. Mivel a felső szakaszról hozott kavics ide már nem jutott el, a folyam a geológiailag fiatal és laza üledékben akadálytalanul kanyaroghatott, csak itt-ott állta keményebb réteg az útját. 235
