Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 3. A Duna Budapesttől a déli országhatárig

A Dunába torkolló vízfolyások szabályo­zása112 Áttérve a Dunába torkolló vízfolyások­ra, Budapest déli határa közelében van a Hosszúréti-árok (1. 32. ábrát), mely a Gel- lért-hegy alatt torkollott a Dunába. Ennek torkolati szakaszát az 1900-as évek elején a Műegyetem építésekor rendezték. A fővá­ros határán kívül eső szakasz szabályozá­sára már 1916-ban készültek tervek, de csak 1930-ban történt meg az árok Buda­pest—Törökbálint közti szakaszának jó kar­ba helyezése, majd 1950-ben az afölötti szakaszé is, úgyhogy ekkor a 22 km hosszú mederből 13,3 km volt már szabályozott. A következő jelentékenyebb vízfolyás a Benta-patak, mely Százhalombattánál öm­lik a Dunába. Valamikor sok malom volt rajta, úgyhogy völgye több helyen volt el- mocsarasodott, különösen Tárnoktól lefelé. A torkolati szakaszát már 1900-ban rendez­ték. 1929-ig a meder már annyira feliszapo- lódott, hogy tisztogatását tovább nem lehe­tett halasztani. Ez 1936-ban, majd 1954-ben újra megtörtént. Az Ercsi alatt betorkolló Szentlászló- víz, és különösen legnagyobb mellékvize, a Váli-víz, sok malmot hajtott, ezért völgyük elmocsarasodott. Főként a Váli-víz, amely oly hatalmas méretű meder fenekén folyik, hogy a szakemberek valami ősi Duna-me- clernek tulajdonítják, ahol az ősi kisalföldi tó lefolyása lehetett, mielőtt a Duna áttör­te a visegrádi szorost. Az 1900-as években készült terv a Szent- lászló-víz egységes szabályozására és 1904-ig a 17,6 km-es alsó szakaszát jó kar­ba is helyezték. További 12 km-es szakaszt 1907-ben rendeztek, 1911-ben egész Bics­kéig eljutott a munka és az 55 km hosszú patakmederből, 30,9 km-t szabályoztak. A meder hamar feliszapolódott, ezért 1931— 34-ben már egy részét tisztogatni kellett az alsó szakaszán, 1954—57 között a teljes 31 km-ben végeztek mederbővítést. A Váli-víz első jó karba helyezése már 1883-ban meg­indult helyi jellegű tisztogatásokkal, Ercsi és Alcsút között, de a mederméretek nem vol­tak elegendők. Az 1900-as évek elején erre is egységes szabályozási terv készült és 1904—10 között az 56 km hosszú patakból mintegy 38 km-t rendeztek. A meder elég hamar feliszapolódott, ezért előbb 1926 —27-ben az alsó szakaszon, 1935—42 között pedig többszöri megszakítással Válig kitisz­togatták a medret. 1953—57-ben a rendezett 38 km-es szakaszon végig mederbővítést vé­geztek. Adony és Paks között a magas partok miatt a Duna mellett nincs töltés, egyetlen vízfolyás ömlik bele Dunaföldvárnál, a Kert-kanális. Ennek szabályozására, illetőleg az ún. Alsó-tóból kiágaztatott malomcsator­na építésére Beszédes József már 1837-ben készített tervet. A munka végrehajtásáról nincsenek adatok, azóta a malom is eltűnt, a tó is megszűnt, a meder pedig feliszapo­lódott és a környéke elmocsarasodott. 1934- ben készült terv alapján a 11 km hosszú Kert-kanális 5,6 km-es alsó szakaszát szabá­lyozták. Dunaföldvár alatt Bölcskétől Dunaköm- lődig kiszélesedett a Duna jobb parti völgye és ezt a területet a szabályozás előtti idők­ben nagy összefüggő nádas borította, me­lyet az árvizek tápláltak vízzel. Ezeknek a nádas területeknek a lecsapolására alakult 1907-ben a Bölcske—dunakömlődi Lecsapo­ló Társulat, mely 1908—1910 között kiásat- ta a dunakömlődi lecsapoló csatornát és a mellékárkát képező Gyűrűs-árkot is. Az ár­vizek elleni védelem kiépítésére ármente­sítő társulat is alakult 1896-ban, de csak rendszertelen nyárigátszerű töltéseket épí­tett. Csak 1954-ben épült itt egységes töl­tésvonal, de még mindig csak nyárigátszerű méretekkel. 3.3 A Paks—déli országhatár közötti Du- na-szakasz és vizeinek szabályozása 3.3.Í A Paks—déli országhatár közti Du- szakasz általános jellemzése és sza­bályozásának története158-159 A Duna-szakasz általános jellege Paks alatt gyökeresen megváltozik (VII. és VIII. tér­képpár). Állandó medre megszűnik és hatal­mas meanderekben kanyarog, melyek állan­dóan vándorolnak, bekóborolják a völgy al- luviumát. A folyó jellegének gyökeres meg­változásáról jó képet nyújt a 38. ábra. amely a különböző évek mederhelyzeteit rögzítve szemlélteti. A régi elhagyott, át­szakadt, földrajzi nyelven „lefűződött" ka­nyarulatok szövevénye egyre szélesebb, na­gyobb területre terjeszkedik, minél távo­labb kerülünk a kanyargós szakasz kezde­tétől, Pakstól. A Baja alatti Margitta-sziget, vagy tovább lefelé a jugoszláv bal parti te­rület térképét szemlélve ez szembetűnő. Di- luviálisnál régebbi réteg itt nem található, hiszen korábban, a harmadkorban nem itt folyt a Duna, hanem több ágban ferdén a Tisza irányába tartott, és földkéregmozgás­beli változások terelték mai helyére. Mivel a felső szakaszról hozott kavics ide már nem jutott el, a folyam a geológiailag fiatal és laza üledékben akadálytalanul kanyarog­hatott, csak itt-ott állta keményebb réteg az útját. 235

Next

/
Oldalképek
Tartalom