Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 3. A Duna Budapesttől a déli országhatárig
A DUNA BUDAPESTTŐL A DÉLI ORSZÁGHATÁRIG 3. 3.1 A Budapest környéki vízszabályozá- sok fejlődése 3.1.1 Budapest területének egykori túzra/za185—187 A Budai-hegység összetöredezett dolomit és tömör mészkőtáblákból áll. Három kisebb csoportra oszlik: az egyik a Hármas- határ-hegy; a másik a János-hegy—Széche- nyi-hegy—Gellért-hegy; és a harmadik a Tétényi fennsík. Ebben a hármas hegykoszo- rúval körülzárt medenceszerű mélyedésben, mint sziget tűnik elénk a Várhegy. A hegyvidék mind forrásokban, mind folyóvizekben szegény. Mélyen bevágódott medrű völgyei közül a legjelentősebb az Ördög-árok, mely rendes körülmények között csekély vízhozamú, de záporok alkalmával erősen megduzzad. A bal parti — pesti — részen egyenletesen teraszos felszínt találunk, mely nagyrészt 8—10 m-rel emelkedik a Duna „0" pontja fölé, de amphiteatrumszerűen emelkedő távolabbi részén a kőbányai Öhegy a 149, a pestszentlőrinci magaslatok pedig a 158 m A. f. magasságot is elérik. A Duna ezen a szakaszon elágazó és szigetképző jellegű. Jellegzetessége még, hogy a Duna főmedre (az 1. fejezetben leírtaknak megfelelően) stabil és kanyargásra, mederváltozásokra nem hajlamos. Ezzel szemben a mellékágak, a Szentendrei- és a So- roksári-Duna-ágak határozottan kanyargós jellegűek és mozgó, változó medrűek, de ilyenek a többi kisebb, alább felsorolt, mellékágak is. Egy régi mellékág ágazott ki a jobb oldalon Békásmegyernél, a mai HÉV vonal táján kanyarogva, a Római-fürdő nyugati szélénél fogadta magába az Aranyhegyi- árok vizét s az óbudai Hajógyári-sziget közepe táján ömlött vissza a Dunába. Ennek az ágnak a XVIII. század második felében már csak jelzik a nyomát a vizes, mocsaras rétek. Nagy-Budapest határában északról az első dunai sziget a Káposztás- megyeri, vagy Palota-sziget volt, amely a Szentendrei-sziget déli csúcsától nem mesz- sze, a két ág egyesülése után kiszélesedett mederrészben keletkezett a bal part közelében, az 1656 fm km táján. A szigetet a hajózás zavartalanságának biztosítása érdekében párhuzamművel és bekötő gáttal 1921 —23-ban kötötték a bal parthoz. Ugyancsak a bal parthoz van kapcsolva — zsilipes elzárógáttal — az a sziget is, amelyet ma Nép-sziget, Szúnyog-sziget, vagy Újpesti kikötő sziget néven ismernek.* E sziget bal parti ágában épült 1857—60-ban a téli kikötő és a hajógyár. A Nép-sziget közepével szemben a jobb parton van az óbudai Nagy- és Kis-sziget. A Nagy-sziget és a Kis-sziget közötti ágat 1835-ben zárták el és a medret téli kikötővé, illetve hajógyári kikötővé alakították. Az 1652 km táján volt az egykori Fürdősziget (Bad-Haufel Insel), amelyen meleg források törtek fel, és amelyet az 1775. évi jeges árvíz teljesen leborotvált. E sziget helyén van a mai Dagály (Szabadság)-fürdő, amelynek meleg forrásai valószínűleg azonos eredetűek a régi Fürdő-sziget forrásaival. Az óbudai Nagy-sziget déli csúcsa magasságában kezdődik a Margitsziget. (A régi írások több néven említik: Insula Leporum, vagyis Nyulak szigete, Úr szigete, Boldogasszony szigete. Kis Adaszi leányka szigete.) Területe 95,6 ha. A Margitsziget déli csúcsa mellett nyugatra volt a Budai Kis- sziget, melyet az 1870 utáni szabályozáskor részben a Margitszigethez ragasztottak, részben kotrással eltávolítottak. A Pest városát megkerülő egykori Duna- ágat több térkép tünteti fel. (IV. térképpár.) A térképekről megállapíthatóan ez az ág a Margitsziget déli csúcsa táján ágazott ki a Dunából, de összeköttetésben volt a mai Vizafogó dűlőt körülzáró ággal, a Rákospatakkal és közvetve a mai Városligeti tóval is (28. ábra). A mai Nyugati pályaud var területét keresztezve az Eötvös—Csen- gery—Alsóerdősor, Almássy tér—Dohány ut* 1695-ben Csigás, vagy Subán sziget, 1748-ban pedig Fás, vagy Varjas sziget néven ismerték. 210
