Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
a vízimalmok keresztgátjaival elmocsarasí- tott völgyben az első két lecsapoló csatornát. 1838-ban Keczkés Károly említett Rába— Rábca szabályozási tervébe a Marcal Marcaliéig történő szabályozását is belefoglalta, de ez a terv is lekerült a napirendről. 1851-ben a Marcal-menti községek a Helytartótanácshoz folyamodtak a folyó szabályozása ügyében. A kinevezett királyi biztos működésének eredményeképpen 1859. február 25-én Vas, Veszprém és Zala megyék küldöttei megalakították a Marcalszabályo- zó Társulatot. (Győr megye azonban nem akart a társulatba lépni.) 1864-ben a Helytartótanács a Marcal szabályozását elkerülhetetlenül szükségesnek jelentette ki és a munkák végrehajtása érdekében Skublits Gyulát nevezte ki királyi biztosul. 1875-ben a Rábaszabályozó Társulat megállapodott a Marcalszabályozási Társulattal, hogy a Marcal Győr megye területére eső szakaszának szabályozását a Rába—Rábca vízrendszer szabályozásával kapcsolatban előbb fogja végrehajtani. Az eredeti tervek szerint a Marcal vizét a Rába elvágott régi medre vitte volna tovább Gyirmóttól Győrig, ahol a vasúti hidak fölött torkollott volna az új Rába mederbe. Ezt a megoldást a Rábaszabályozó Társulat választmánya nem fogadta el, hanem a Gyirmótnál való betorkollás mellett döntött. A Marcal medret 1891-ben Kisbabot határáig ásták ki 473 333 m:i földmunkával. A mocsaras talaj miatt a csatornavonalat a magaspart felé tolták el, hogy a töltések számára jó anyagot nyerjenek. A Marcal kiásását Marcaltőig 28,8 km hosszban és a töltések építését 1893-ban fejezték be. ösz- szescn 821 000 m:! földmunkát, 140 000 m2 töltéshumusz-borítást végeztek 466 400 Ft költséggel. A Marcal vizét 1892 novemberében terelték új mederbe és ekkor kitűnt, hogy milyen kevés víz volt az, ami a Marcal terjedelmes völgyét elposványosította, mert „mikor a vizet az új mederbe terelték, az abban 50 cm mély sebesfolyású patakká vált". (Novemberben igen kis víz szokott lenni a Marcalban.) A Marcal jobb parti töltésébe Gyirmót község határában 1891—92-ben zsilip épült, beton alapokon, felmenő kőfalakkal és öntöttvas zárószerkezettel 31 200 Ft költséggel. A Rábaszabályozó Társulat 1910-ben a Marcal torkolatát 5 km-rel feljebb helyezte és a töltéseket magasította. Ugyanakkor a gyirmóti zsilipbe szivattyútelepet építettek és kiásták a hozzátartozó belvízcsatornát is. Az 1861-ben alakult Marcalvölgyi Vízitársulat a Marcaltő feletti szakaszon még a torkolati szakasz szabályozásának megkezdése előtt hozzálátott a lecsapolási munkálatokhoz. 1880 körül rendezték 52 km hosszban a Marcal medrét, 1888-ban pedig 165,8 km hosszú csatornahálózatot építettek ki és ezzel 8000 ha-t mentesítettek a vizektől. A lecsapolás után nyomban gondoskodni kellett az altalaj öntözéséről, mert a tőzeges rétek kiszáradása esetén kisültek, éppúgy, mint a Hanságban. Ezért a társulat már 1894-ben berendezkedett öntözésre. A Marcallal párhuzamosan 1895—99-ben két csatorna épült a völgy két szélén, melyekre három malom is települt. Az oldalcsatornák célja nedves időben a terület le- csapolása, száraz időben pedig öntözővízzel való ellátása volt. 1896-ban Nagykamondnál egy vízosztó duzzasztó épült három, egyenként 2,2 m széles nyílással a főnyíláson kívül egy-egy oldalnyílás szolgált a két oldalcsatorna táplálására. A bal oldali a Vas megyei csatorna 45,5 km hosszú és Öma- lomsok községnél ömlik vissza a Marcalba. A Marcalba torkolló 3 bal oldali patak, a Kismosó, Kodó és Cinca medre alatt bújta- tóban halad át. A jobb oldali, a Veszprém megyei csatorna 29,8 km hosszú és Békás községnél a Bitvába, a Marcal mellékfolyójába torkollik. Ez a csatorna is bújtatókon halad át a Hunyor és Hajagos patakok medre alatt. Ezeken kívül még számos ösz- szekötő árok és csatorna teszi bonyolulttá a Marcal vízrendszerét. A Marcalvölgyi társulat egyike volt az anyagilag legjobb helyzetben levő társulatoknak. Korán befejezett vízmüvei után olyan nagy adóvisszatérítést kapott, hogy abból az adminisztráció és fenntartás fedezhető volt, úgyhogy a századforduló idején az érdekeltek hosszú időn át nem fizettek semmi ártérjárulékot. A Felsőmarcalvölgyi Lecsapoló Társulat 1910-ben alakult és a Kamondi zsiliptől felfelé 12,3 km hosszban rendezte a Marcal még ősállapotban levő medrét egészen He- tyefőig. Itt a völgyfenék állandóan elárasztásnak volt kitéve. A szabályozási munkák végrehajtása az I. világháború miatt húzódott és csak 1923-ban valósult meg. Megemlítjük még, hogy a Kultúrmérnöki Hivatal 1879-ben, első munkája egyikeként. Pápán a Darna-éren 300 ha lecsapolást végeztetett. A Marcalvölgyi Társulat a 30-as években kotrógépekkel jelentősen bővítette a Marcal medrét. Az 1937. évi árvíz után az alsó szakaszon is bővítették a medret és erősítették a töltést. A igények folyton nőttek. Az árvizek szétterülése ellen nem kívánták az elég keskeny völgyet megvédeni, csak az árvizek minél gyorsabb levezetésére törekedtek és bővítették a medret. Ez történt 1957—1960 között a Kamondi duzzasztótól lefelé. 201
