Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
depóniákat elhabolta és a csatornát beisza- polta. A társulati érdekeltek körében a munka meghiúsulása nagy felzúdulást váltott ki és heves támadások érték a vezetőséget és a minisztériumot is. A Fertő ma, 53 év után is ugyanabban az állapotban van, mint amikor a kotrást abbahagyták. A csatorna a tó vízszinét kb. 70 cm-rel leszállította, de sem le nem csapolta, sem használhatóvá nem tette. A tó felemás állapotban maradt. Hasznosítására vonatkozóan mind magyar, mind később osztrák részről számos terv készült. Ezek egyike a Sárkány—Vogel-féle terv, mely a tó lényeges, Vs-ára való megkisebbítését és a többi terület lecsapolását irányozta elő (1931), a munka végrehajtása azonban elmaradt. Üjabban a Fertő állandó alacsony vízállásai miatt a magyar tórész legnagyobb része nádassá vált, ahol a legkiválóbb exportminőségű nádat termelik és annak a hozama sokkal nagyobb, mintha a területet mezőgazdaságilag hasznosítanák. így, minthogy az üdülő- és sportterületté alakított tavat osztrák részről is megtartani és fejleszteni kívánják, a tó lecsapolásának terve immár a múlté. A Hanság vidékének és a Rábaköznek a káros vizektől való megszabadítása sikerült: a régi mocsarak majdnem teljesen eltűntek. 1909-ben, a Hanság-csatorna kibővítésekor még a művelés alá nem fogható területek 17 000 ha-t tettek ki. Ez a belvízrendszer fokozatos fejlesztésével egyre csökkent és a kotus, tőzeges talaj néhány évi művelés után kiváló mezőgazdasági termő területté vált. Az altalajnedvesítő öntözés azonban létkérdés, számára 1908-ban a Fertő szélére is épült zsilip. A munkák befejezésével a Rábca medre szűknek bizonyult a Hanság-csatorna árvizeinek levezetésére, ezért a társulat a Bő- sárkány és a Hanság-csatorna torkolata közötti szakaszát 1916-ban kotrógéppel 4,5 km hosszban kibővítette, s azután is ismételten kellett fenntartási munkákat végezni. Nagyszabású munka volt a nicki gát újjáépítése is. Itt a régi malomgátak elbontásakor meghagyták a Kis-Rába táplálását szolgáló fix gátat. Ez többször tönkrement, ezért helyette az 1929. évi III. te. rendelkezése alapján 1930—32 között 1 millió pengő államsegéllyel önműködő nyerges gáttal szabályozható új, korszerű duzzasztómű épült (23. ábra), mellette pedig a Kis-Rába torkolatában 3 nyílású vízbeeresztő zsilip. (Az előzményeket Id. a 2.2.2 fejezetben.) A Rábaszabályozó Társulat a belvízrendszerét is továbbfejlesztette. 1932-ben épült Győr közelében a Rábca bal partján a piny- nyédi szivattyútelep (0,7 m:í/s vízszállítású, 60 LE-s elektromos meghajtású géppel), 1940-ben a Rábca jobb partján Rábcakapi- nál a hasonló szivattyútelep (1,32 m3/s teljesítményű 48 LE-s Diesel motorosgéppel), a hozzátartozó belvízcsatorna hálózattal, a bősárkány—tárnokréti csatornák tehermentesítésére, és 1941-ben a Rábca bal partján a tárnokréti szivattyútelep az előbbivel azonos kivitelben, A második világháború idején a háborús események következtében tönkrement fertőszéli zsilip helyreállításáig a Hanság-csa11.22. ábra. A „Mariska” kotró a Hanság-csatornán 196
