Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 2. A Duna a nyugati országhatártól Budapestig
Meg kell említeni azt is, hogy a Rába 1886—1892 között végzett szabályozása magában foglalta a Marcal torkolati szakaszának rendezését is. (A munkálatokat részletesen Id. a 2.2.6 fejezetben.) Ugyancsak a Rába-szabályozást végző vállalkozó építette 1892—93 között a Rába jobb parti pá- póci zsilipet a Lánka patak torkolatában 47 000 Ft költséggel, és még két csőzsilip is épült a Rába töltéseibe a belvizek levezetésére. Az egyik a balparton Alsópatynál, a másik pedig a jobb parton Ostffyasszony- fánál. 1900 áprilisában addig még nem tapasztalt hatalmas árvíz vonult le a Rábán, mely a töltés átszakadása következtében 30 000 ha-t öntött el. Ez volt az utolsó árvízkatasztrófa a Rábán, mert az 1965. évi tavaszi árvíz már csak a töltésezés feletti bevédetlen szakaszon okozott károkat Sárvárnál és a Rába töltései sikerrel kiállták még a minden eddigit meghaladó árvíz ostromát is. 2.2.3 A Rábca szabályozása és a Hanság lecsapolásának történeti fejlődése178-179’ 181 A Fertő déli részén talált leletek igazolják, hogy a Hanság és a Fertő tó vidékén már a kőkorszakban voltak települések. Később a rómaiak hagytak sok emléket maguk után a környéken. Hogy csak egyet- kettőt említsünk: a fertőrákosi kőbányát már a rómaiak használták, a Tómalom halastavait ők építtették és Balf gyógyfürdőjét is használták. Itt vitt a rómaiak egyik fontos kereskedelmi és hadi útja az ún. „Borostyán út", mely Rómából kiindulva Deutsch-Altenburgon (Carnuntum) át vezetett a Balti-tengerig. A Hanság mentén a lápiszapban 3000 éves bronzbaltát találtak, amiből következtetni lehet, hogy a láp is legalább annyi idős. Galerianus császár idejében már út is épült Lébény és Tárnokréti között, mely valószínűleg a Vindobona (Bécs) és Arrabona (Győr) közötti hadi útból ágazhatott ki. A magyarok az ennsi győzelemmel 902- ben szerezték meg végleg a Győr—Hanság— Fertő—Sopron vidékét. Itt telepedett le akkor a Szovárd és Lél hadnagyok törzse és a Hanság könyöke határvédelmi terület, gyepűvidék lett. (Győr, Sopron és Moson vára már I. István idejében megvoltak, sőt Győr lényegében már I. István alatt (jogilag 1271-ben), Sopron pedig 1277-ben kapott városi rangot.) A Fertő mellékén. Kapuvár környékén besenyők települtek. A Fertő tó és a Hanság között árvízkor az őket elválasztó gerincen túlcsordultak a fölös vizek. Feltételezhető azonban, hogy a Fertő és a Hanság között már a középkorban árkot ástak, talán nem is a víz levezetése érdekében, hanem, hogy a két víz között a szintkülönbséget kihasználják malom hajtására. Ezt bizonyítja Bredetzky szerint az, hogy a Hanság lecsapoló csatorna XIX. század eleji kiásásakor Pomogy és Sarród között egy régi malom félreismerhetetlen nyomait találták, melyet a Fertő vize hajtott. De igazolják ezt a Fertő tóval kapcsolatos vízháztartási számítások is, mely szerint a tó teljes kiszáradása a Vulka tápláló hatása miatt csak úgy lehetséges, ha legalább 1,0 m'Vs állandó lefolyást tételezünk fel, ami egy közepes ároknak felel meg. Minthogy történelmi adatok szerint a tó már többször kiszáradt, ezt a feltevést kell elfogadnunk.* így válik érthetővé az a sokat vitatott és tévesnek tartott „fluvius Fertőe” kifejezés, amelyet 1346-ban Nagy Lajos okirata említ. Hogy itt vízfolyás volt (különösen árvízkor), bizonyítja az is, hogy az 1777—80 között épített eszterháza—pomogyi 19,7 km hosszú út-töltésben 20 hídnyílást hagytak. (1. 16. ábra). A Fertő—Hanság találkozásánál, ahol a vízen a legrövidebb úton lehetett átkelni, Sopron és Moson megyék között, fontos rév volt. A Hanság mocsarában végzett egyik legrégibb vízi munkálatnak számítható a Répce elvezetése. 1568-ban, mikor a bécsi piacról a tó leapadása miatt elmaradt a fertői hal, bizottságot küldtek ki az elapadás okának megvizsgálására. A bizottság megállapította, hogy özv. Nádasdy Tamásné elvezettette a Répce vizét a Hanság felé, mely eddig a Fertőbe folyt. Az első kísérlet a Hanság lecsapolására 1658-ban történt, amikor a Rábca medrét Bősárkány és Királytó között kiegyenesítették és mélyítették. A munka azonban különösebb eredménnyel nem járt. Majd 1775-ben épült csatorna a Hanságon át egészen a Fertő tóig, ezt Eszterházy- csatornának nevezték. Jelentős munka volt 1777—80-ban az Eszterháza—Pomogy (ma Fertőd—Pamhagen) között a Hanságon keresztül épített áttöltés, melynek célja az volt, hogy Eszterhá- zától Bécs felé rövidebb úton tudjanak közlekedni. A töltés koronája két jármű szélességűre épült és 20 híd szakította meg, hogy a víz közlekedni tudjon, az 1786—87. évi áradás mégis megrongálta azokat (1. 16. ábra). 1795—99 között a Rábca kanyargós medrét Győr és Bősárkány között kiegyenesítették és kimélyítették a kedvezőbb vízle* Az utolsó kiszáradásról írásos adatok állnak rendelkezésre és ezek bizonyítják, hogy létezett egy kisméretű lecsapoló csatorna, mely a víztelenítésre nem volt ugyan elég, de aszályos időben a Fertő-tó kiszáradásához igen. 190
