Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 5. Vízi munkálatok a két világháború között (1919–1945)
ta a kormány (a válság enyhítése szempontjából is fontosnak felismert) vízi munkálatokra, míg ugyanakkor Ausztria 1,5%-át (több, mint háromszorosát), Csehszlovákia pedig 6,5%-át, vagyis több mint tizenötszörösét. (A beruházások összegszerű aránya még ennél is nagyobb volt.) Ármentesítések és beloízrendezésekl5í~15l,a A kor gazdaságpolitikáját védő írások olykor az Emlékirat hibájául róják fel a passzív vízgazdálkodás elhanyagolását: azt, hogy az aktív vízgazdálkodás előttünk álló korszakáról beszél, mintha a védekezési munkálatok már befejeződtek volna. Ez a beállítás nem állja meg a helyét. A keretterv csupán azt mondja, hogy a védelmi munkálatok zömének befejeztével a víz- hasznosítások kérdései kerülnek előtérbe, azonban sehol sem állítja azt, hogy a vizek kártételei elleni védelem korszaka „lezárult" volna. Ellenkezőleg, ismételten hangsúlyozta, hogy jelentős területeket kell még ármentesíteni az országban (pl. a borsodi nyílt árteret) s még nagyobb a belvízrendezésre szoruló területek kiterjedése. Nyilvánvaló, hogy a meglevő berendezések is nem csak állandó karbantartásra, hanem fejlesztésre, korszerűsítésre szorulnak, hiszen a gazdasági élet fejlődésével növekszik az igény a termelés biztonságának fokozására. Azt állítani, hogy mindez az egyik közgazdaságilag legképzettebb, s legszélesebb látókörű vízimérnökünk előtt nem lett volna ismeretes, célzatos ferdítés. Ismételten hangsúlyozza, hogy a már végrehajtott belvízrendezések kiépítettségének foka nem mindig felel meg a mezőgazdaság korszerű követelményeinek, amiből önként következik, hogy itt — elsősorban a létesítendő öntözőrendszerek területein és a belterjesebb gazdálkodás területein — a meglevő belvízlevezető berendezések fejlesztésére is szükség van. Nem a program, hanem a program félremagyarázása (ami ellen egyébként Sajó Elemér halála után munkatársai is ismételten tiltakoztak) volt az oka annak, hogy az egészében elhanyagolt vízgazdálkodáson belül az ármentesítések és belvízlevezetések kérdései méginkább háttérbe szorultak. E mögött a félremagyarázás mögött persze némi szándékosság is rejtőzhetett: a tájékozatlan közvélemény számára nem sokat jelentő karbantartási, fejlesztési munkálatok helyett — a mutatós, propagandára alkalmas, új létesítmények káprázata nem lehetett közömbös szempont a gazdaságpolitikai tehetetlenségét leplezni alig tudó rendszer számára. Az ármentesítés terén a korszak egyetlen jelentős eredménye a borsodi nyílt ártér mentesítése. Egyébként a tiszai védgátak szükséges kiigazítása és fejlesztése, az egyenetlen dunai védgátrendszer korszerűsítése éppúgy elmaradt, mint a régóta sürgetett dunai jégtörő flotta létrehozása. Az érdekelteken múló belvízrendezések és lecsapolások terén e korszak lényegesen több eredményt mutathat fel, mint az árvédelem és főleg a kormányzat hatáskörébe tartozó folyószabályozások és egyéb munkálatok terén (49. ábra). A különböző társulatok az I. világháború után megcsonkított ország területén 1919 1.49. ábra. Csatornaiszapolás hagyományos módon 146
