Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 4. A vizek szabályozása a XIX. század második felében és a XX. század elején (1850–1919)
(A kedvezőtlen képet kevéssé enyhíti, hogy néhány tervet külön e célra alakult önálló vízitársulat valósított meg. Ezért vált szükségessé, hogy utóbb a hivatalok a tervek elkészítése előtt megvizsgálják a kivitelezés anyagi lehetőségeit is, s csak olyan tervezésekkel foglalkozzanak, melyeknél a megvalósítás anyagi feltételei biztosítottnak látszanak.) Az 1879 előtt végzett síkvidéki és dombvidéki vízrendezésekről nincsen megbízható adatunk, a lecsapoltként nyilvántartott területek kiterjedése 139 000 kh volt (ami lényegesen kevesebb a valóban lecsapolt területeknél, hiszen pl. csak a Sárvíz-, Sió- és Kapós-völgy rendezése egymaga nagyobb területet ölelt fel). A vízrendezési munkálatokkal érintett, ill. lecsapolt területek kiterjedése 1918-ig az intézmény első negyven évi munkájának eredményeképpen kereken másfélmillió kh-dal (1 487 603 kh-dal) nőtt. Ezen belül a rendkívül munkaigényes, de a mezőgazdasági termelés szempontjából igen eredményes alagcsöves lecsapolások aránya is tekintélyes volt: míg 1879 előtt csak mintegy 700 kh-nyi alagcsövezés készült (részben külföldi mérnökök vezetésével), a kultúrmérnöki intézmény által ily módon megjavított területek kiterjedése 1918-ra 46 926 kh-ra nőtt. Összefoglalva: év lecsapolás alagcsövezés öntözés összesen 1918 1 487 603 kh 46 427 kh 26 937 kh 1 497 602 kh ebből a jelenlegi országhatárokon belül maradt: 692 621 12 807 1938 456 381 282 8 282 464 945 kh 60 év alatt: inoo 1 880 619 46 709 35 219 1 962 547 kh lyoo Végeredményben a Kultúrmérnöki Intézmény fennállásának első négy évtizedében kereken másfélmillió kh, működésének hat évtizede alatt összesen kereken kétmillió kh talaj javítását végezte el. E terület pedig nem kevesebb, mint Magyarország mai 93 ezer km2-es területének 12,2%-a. E munka tehát méltó kiegészítése volt a „második magyar honfoglalást" jelentő ármentesítések eredményeinek: a víztől elhódított területek jelentős részén teremtette meg a termelés — a gazdasági fejlődés akkori szintje által megkövetelt, és elérhető — nagyobb biztonságát. A Kultúrmérnöki Intézmény eredményeit jól jellemzik a végzett földmunka méretei is. A kétmillió kh talaj javítása nem kevesebb mint 106 millió m3 föld megmozgatását tette szükségessé. 4.4 A XIX. század vízszabályozási és egyéb vízi munkálatainak eredményei és korlátái (1850—1919) A magyar vízépítés ismertetett korszakainak fő eredményei teljes egészében a vízszabályozás, a passzív vízgazdálkodás körébe tartoznak. A munkálatok méreteiről világos képet nyújtanak a közölt műszaki adatok, jelentőségéről azonban csak a munka gazdasági eredményei alapján alkothatunk fogalmat.129 A hazai ár mentesítések történetének első szakaszában (a XVIII. sz. második felétől az 1840-es évekig, Széchenyi fellépéséig) a Duna völgyében kimutathatóan 464 km, a Tisza völgyében pedig 328 km hosszban épültek töltések, hozzávetőlegesen 20 millió m3-re becsülhető földmozgatással, melyek mintegy 345 000 ha kezdetleges árvédelmét biztosították. A Tisza szabályozásával megindult rendszeres ármentesítési munka során, az ármentesítések második korszakában (1846—1876), az ismertetett gazdasági nehézségek és természeti csapások ellenére az árvédelmi töltések hossza a Du- na-völgyben 526, a Tisza völgyében pedig 776, vagyis összesen 1302 km-re nőtt. A beépített földmennyiség pedig elérte a 80 millió m3-t. A végzett munka mintegy 1,95 millió ha terület árvédelmét biztosította a közepes árvizekkel szemben. Az 1855-ös, majd az 1876 és 1879—1888 közti árvizek a végzett munka ismételt felülvizsgálatát és az árvédelmi rendszer jelentős továbbfejlesztését, a gátméretek szabványosítását tették szükségessé. Az ármentesítések harmadik korszakát — tekintettel arra, hogy a két háború közti időszak lényeges eredményeket nem hozott, s így külön szakasznak nem tekinthető — 1876-tól 1945-ig lehet számítani. Ez alatt az idő alatt újabb 115 millió m3 föld beépítésével, a védművek hosszát kereken 4000 km-re növelték, a mentesített területek kiterjedése pedig (az ország mai területét számítva) meghaladta a 2,5 millió ha-t, kereken 4 millió kh-at. E munkának köszönhető a gátszakadások számának és az elöntött területek kiterjedésének fokozatos csökkenése, jóllehet az újabb árvizek a korábbi maximumokat ismételten meghaladták.* * Magyarország. - c. 18. sz. i. m. 53-54. p. 136
