Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 4. A vizek szabályozása a XIX. század második felében és a XX. század elején (1850–1919)

további fejlesztését, biztonságának fokozását. Nemcsak gazdasági szempontból vált tehát szükségessé a káros vízborítások megszüntetése, vagy legalábbis időtartamának csökkentése a tényé szidó lehető legteljesebb kihasználása érdekében, hanem a mező gazdaság népességeltartó képességének fokozása, a növekvő népesség munkalehetőségeinek biztosítása érdekében is. Sőt, mint azt a növekvő munkanélküliség és kivándorlás bizonyította, már a századfordulón időszerűvé vált a vízrendezés további feladatainak megvalósítása, beleértve az öntözéses gazdálkodás bevezetését is.

E feladat megoldására azonban a magyar mezőgazdaság, ill. a fennálló feudálkapita- lista társadalmi-gazdasági rendszer nem volt képes.126

A magyar mezőgazdaságot részben az osztrák kapitalizmussal való kapcsolata, részben a hazai kapitalista fejlődés (a mezőgazdasági tőkének az iparba való átáram- lása) fosztotta meg a további fejlesztést szolgáló befektetésekhez szükséges ösztönzéstől és anyagi eszközöktől és csak a termelés biztonsága, belterjessége felé vezető első lépések megtételéig, a belvízlevezető rendszerek fokozatos kiépítéséig juthatott el.

A feladat megoldását túlnyomó részben a tevékenységi körüket a belvízrendezésre is kiterjesztő ármentesítő társulatok, részben pedig az újonnan alakult belvízlevezető társulatok vállalták.12'

A belvízlevezetés mai rendszerének, színvonalának kialakulása hosszú fejlődés eredménye. Az árterületekre érkező külvizek elvezetéséről a mentett területek peremén vezetett, megfelelő vonalozású felfogó- vagy öv-csatornák építésével gondoskodtak, a kialakított belvízlevezető csatorna-hálózatot pedig zsilipekkel lépcsőzetes szakaszokra osztották, majd a víznek a legalsó szintről való mielőbbi elvezetése, az árvízi mederbe való átemelése érdekében a csatornák torkolati zsilipéi mellett szivattyútelepeket építettek. Az első ilyen belvízi szivattyútelep Sajfokon, Tiszasüly határában, a Heves —Szolnok—Jászvidéki Ármentesítő Társulat területén épült 1878-ban. A zsilipépítés terén nagy haladást jelentett a töltések állékonyságát nem csökkentő csőzsilipek alkalmazásának elterjedése a XIX. sz. végén.

4.3.2 Kvassay Jenő és a Kultúrmérnöki Intézmény (Í879—Í918)

Ahogy 1879-cel — a szegedi árvíz esztendejével — áj szakasz kezdődött az országrészekre terjedő és általános érdekű vízsza- bályozások: az ármentesítések és folyószabályozások fejlődésében, úgy nyitott új fejezetet a kisebb területeket, öblözeteket érintő mezőgazdasági vízi munkálatok történetében is a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezése.127

Kvassay Jenő (45. ábra) 1879-ben tett javaslatot a kormánynak az új feladatoknak megfelelő mezőgazdasági-vízügyi szolgálat, korszerű tanácsadó-irányító szervezet: a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére. Az általa létrehozott, s negyven éven keresztül, egészen haláláig vezetett intézmény sikerei is elsősorban az ő gazdaságpolitikai elgondolásainak és műszaki irányításának köszönhetők.

Munkatársait — az új feladatoknak megfelelően — mezőgazdaságilag is képzett, külföldi tanulmányutakon iskolázott vízimérnökökből válogatta össze, s utánpótlásukról is hasonló módon gondoskodott. Munkájuk segítésére hivatott középfokú, gyakorlati szakemberek képzésére pedig megszervezte a kassai Vízmesterképző Iskolát (1890-ig Rétmesteriskolát), mely a mai vízépítési technikumok elődjének tekinthető.

Elgondolásai szerint az intézménynek a legszükségesebb munkálatokban lépésről lépésre előrehaladva kell biztosítani a mezőgazdaság megerősödését, korszerűsítését: a mezőgazdasági tőkefelhalmozást. A föld értékének és hozamának növekedésétől re- mélhetők csak a további, költségesebb és eredményesebb befektetések: az egyre magasabb színvonalú vízgazdálkodás, belterje- sebb termelés megvalósítása. Csak az ármentesítések előrehaladásával kerülhet napirendre a belvizek levezetése és a lecsa- polás, s általában a vízrendezés védelmi feladatainak megoldása után válik majd időszerűvé a vizek hasznosítása . . .

(Programjának megfelelően átmenetileg a tervezések súlypontja is áthelyeződött ismét az ország középső részeiről a peremvidékekre: egyrészt mert ezek gazdaságilag fejlettebbek voltak, másrészt pedig mert a természeti adottságok miatt itt olcsóbb és eredményesebb talajjavító munkálatokra nyílt lehetőség.)

Az' intézmény működésének eredményei akkor értékelhetők reálisan, ha a mezőgazdaság helyzetének ismerete mellett tudjuk azt is, hogy milyen mostoha körülmények között végezte munkáját.128

Munkatársai szaktudásán és lelkesedésén kívül más eszközzel nem rendelkezett: főleg anyagi eszközökkel nem, s a propagandától, ismeretterjesztéstől eltekintve, jó ideig semmiféle kezdeményezésre nem volt lehetősége. A legnagyobb eredmény, amit Kvas- saynak sikerült elérnie, az volt, hogy „a magyar gazdaközönség adózóképességének emelésére" felállított és fenntartott intézmény (ilyen indokolással hozta a XVIII. sz.

134