Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 3. A vízi munkálatok és gazdasági jelentőségük felismerése a reformkorban (1825–1850)
korábbi szabályozási tervekről és előleges javaslatát is a Felső-Tisza szabályozására, azzal a kiegészítő határozattal, hogy a szabályozási terveket az egész Tiszára és a Tisza mellékfolyóira is ki kell terjeszteni. Széchenyi megbízatásának első visszhangja és körülményei jellemzőek az akkori politikai viszonyokra és az általa képviselt haladó és konstruktív álláspont tragikusan ellentmondásos helyzetére. Megbízatása — hasonlóan korábbi al-dunai kiküldetéséhez — nem volt egészen hátsó gondolatok nélküli: egész idő alatt a kormány titkos megfigyelése alatt állt. Ennél is súlyosabb megaláztatást jelentett számára a magukat hazafiaknak tartó ellenzékieskedők magatartása. Szemükben „a kormányhivatal elfogadása bűn volt" s kinevezésekor a megyék közül egyedül csak Sáros üdvözölte . . . Mikor pedig kinevezése után Bécsből Pestre érkezett, hitehagyottnak nevezték, aki eladta magát: kocsiját sárral dobálták meg ... Naplóinak tanúsága szerint Széchenyi önuralommal viselte a megpróbáltatásokat — az egyedül általa világosan látott cél érdekében. Nem hátrált meg a nehézségek láttán, hanem annál nagyobb erővel látott kettős célja megvalósításához: a kormány által nyújtott lehetőségek s az ígért támogatás maximális kihasználásához, és a közvélemény felrázásához, az érdekeltek felvilágosításához, aktivizálásához. Az első tiszai agitációs körút eredményei (1845. szept 27—okt. 16.) igazolták optimizmusát: a Tisza-völgy józanabb népe, mely még mentes volt az ilyen öncélú ellenzékieskedés fertőzésétől, megértéssel fogadta. A szabályozási tervekben egy jobb jövő ígéretét, Széchenyiben, a munka szervezőjében megmentőjét látta: a macskazenével kezdődő út diadalmenetté változott. Miskolc, Sárospatak, Vásárosnamény, Debrecen, Tiszadob, Szolnok és Szeged voltak e minden várakozást felülmúló diadalát állomásai: a megyék küldötteivel folytatott tanácskozásain előkészítette a társulatok megszervezését, s elfogadtatta a helyi társulatokat összefogó központi Tiszavölgyi Társulat létrehozásának tervét. Sikerült a Tisza egységes és tervszerű szabályozásának szükségességét beleoltani a köztudatba és a korábban az egyes vidékek elszigetelt, helyi ügyeként kezelt problémát „nemzeti nyilvánossággal vitt" országos üggyé tennie. Meggyőzte az érdekelteket arról, hogy az egész országrészre kiterjedő munka csak a rendelkezésre álló valamennyi erő összefogásával: a helyi társulatok közös erőfeszítéseivel és a kormány támogatásával oldható meg a helyi érdekeken, szempontokon felülemelkedő egységes terv alapján, mely az egész Tisza-völgy érdekeinek megfelelve lehetőséget ad a közös munkára. 3.3.2 Széchenyi vízügyi programja és a Tiszavölgyi Társulat megszervezése Az első tiszai agitációs körút eredményeként került sor a Tiszavölgyi Társulat megszervezésére, s ennek tapasztalatai alapján írta meg Széchenyi a Tisza-szabályozásról szóló röpiratát, vízügyi programjának első összefoglalását: „Eszmetöredékek különösen a Tiszavölgy rendezését illetően" címmel.09 A röpirat megjelenését Széchenyi a Tisza- völgyi Társulat 1846. jan. 20-ra egybehívott alakuló ülése előtti napokra időzítette, hogy abból a küldöttek és a közvélemény megfelelő tájékoztatást nyerhessen a Társulat előtt álló feladatokról. Az alakuló ülésen az érdekelteket az addig megalakult 15 társulat küldöttei — kimondták a társulat megalakulását, megválasztották központi választmányát (elnökül gr. Károlyi Györgyöt, jegyzőül Kovács Lajost, a szatmári ellenzék népszerű alakját, aki később a titkári teendőket is átvette), valamint műszaki vezetőjét — Vásárhelyi Pált, és kidolgozták a társulat alapszabályát. Az együttműködés alapelveit meghatározó alapszabály — a „Szerződmény" (34. ábra) — Széchenyi röpiratában kifejtett alapelveken nyugodott, és sikeresen fejlesztette tovább (elsősorban az országos választmány 1842. dec. 5-i javaslatai alapján) az e tekintetben hiányos korábbi vízjogi intézkedéseket: magánjogi alapon biztosítva a társulat fennállását és működését.100 Legfontosabb — s a társulat későbbi eredményes működését biztosító alapelvei — a következők voltak: 1. A Tisza-völgy ármentesítésének és le- csapolásának költségeit mindenki a ráeső haszon arányában fedezi. 2. A Tiszavölgyi Társulat önkormányzati szervezet. 3. A Tisza-völgy rendezésébe az összes mellékfolyók beletartoznak. Szószerint idézve: „...a Tiszavölgy szabályozásának fogalmába nemcsak a Tisza, hanem a vele közvetett vagy közvetlen kapcsolatban levő folyók és általuk okozott mocsárok és kiöntések rendezését, korlátozását illetőleg lecsapolását, nemkülönben az egész tisza- völgyi vízszerkezetnek bárminemű hasznosítását is belefoglaljuk . . ." A reformkor Széchenyi által megfogalmazott vízügyi programja — úgy ahogy azt elsősorban az Eszmetöredékekből, a Szer- ződvényből és a társulat Alapszabályából megismerhetjük, a feladatok széles látókörről tanúskodó felismerésével, a megoldás módjainak kijelölésével, a munka megfelelő 103
