Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)

1.20. ábra. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnikum és az Egyetemi Könyvtár

közös épülete Pesten

rozta.81 E szemlélet tarthatatlanságára jellemző, hogy az intézet alapítása idején már mintegy kétszáz mérnök dolgozott az ország különböző területein, aki képzettségét valószínűleg nem külföldön, hanem nagyrészt itthon szerezte.

Ha tudásuk nem is volt egyforma, számosán már kiváló matematikai képzettséggel rendelkeztek, s közülük került ki a századvég legkiválóbb térképésze és vízimérnöke, Balla Antal is.

E mérnökök egy része a század elején (1717) alapított bécsi, ill. gumpensdorfi hadmérnöki akadémiáról (Böhm [Cseh] Ferenc, Kiss József, Kiss Gábor, Krieger Sámuel, Mezeő Cyrill, Nagy József, Stiller András stb.), másrészt a nemesifjak köz- igazgatási, ill. gazdasági-műszaki képzését szolgáló Theresianumból (Bécs) vagy a Collegium Oeconomicumból (Szempc, majd Tata, 1763—1780) (Farkas János, Laáb Gáspár, Pongrácz Ignác, Szalaky Gábor, Vályi György, Várady Pál stb.) került ki. Nagy részük azonban a Nagyszombati Tudományegyetem (pl. Magyar István) és az ugyancsak jezsuita kerületi akadémiák* növendéke lehetett.

A legmagasabb szintű műszaki képzést minden bizonnyal a hadmérnöki akadé* (Államosították őket 1774-ben.)

mia nyújtotta, de a század derekától kezdve fokozatosan megközelítette ennek színvonalát a tudományegyetem matematikai tanfolyama is.

Persze a nagyszombati egyetem sem volt más, mint „primus inter pares", és a lényegében hivatalnokképző akadémiáktól csak fakultásai és tanárai számában különbözött. Oktatási rendje, tankönyvei, sőt tanári kara is azonos volt. (Az egyetemi tanárok az akadémiák tanárai közül kerültek ki.)

Az itt elsajátított matematikai-mérnöki, építészeti és gazdasági ismeretek is csak az átlagos közigazgatási tisztviselőkkel szemben támasztott követelményeknek feleltek meg. Éppen ezért volt szükség a mérnöki pályára készülők speciális továbbképzését biztosító matematikai tanfolyam megszervezésére. De általános gyakorlat volt az is, hogy a mérnökjelöltek idősebb, tapasztalt kollégáik mellett, mint „practi- kánsok", már a mérnöki tevékenység során sajátították el a szükséges szakmai ismereteket.

Ennek a két módszernek az egyesítését jelentette a II. József által s az egyetem, ill. Makó Pál kezdeményezésére, az említett matematikai tanfolyam korszerűsítésével felállított Mérnöki Intézet (1782).81 (20. ábra)

75