Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan
1.2.11.11. A gastrointestinalis rendszer hormonjai A gyomorbéltraktus hormonjai közül elsőként azokról kell említést tenni, amelyek az emésztési - tágabb értelemben a táplálóanyag-feltárási - folyamatok szabályozásában vesznek részt. Ezek közé tartozik a gasztrin, amelynek fő funkciója a gyomor- bélcsatoma folyamatos perisztaltikájának fenntartása, illetve a motilitás sebességének szabályozása, valamint a gyomomedvtermelés aktiválása. Ezzel részben ellentétes hatású az enterogasztron, amely a gyomomedvelválasztást gátolja, illetve a pan- creasnedv szekrécióját fokozza. A cholecystokinin (CCK) fokozza egyrészt az epehólyag kontrakcióját, másrészt fokozza a hasnyálmirigy exokrin funkciói közül a lipáz enzim szekrécióját. A vasoaktív-intestinalis-polipeptid (VIP) is kettős hatással rendelkezik. Egyrészt fokozza a gyomormozgásokat, másrészt gátolja a vékonybél motilitását. A szekretin a hasnyálmirigy endokrin funkciójára hatva fokozza az inzulin elválasztását. Érdekességképpen fontosnak tartjuk megemlíteni azt a tényt is, hogy a tobozmirigy melatonin hormonja a gastrointestinalis rendszer mukozasejtjeiben is termelődik és bejut a vérkeringésbe. Pontos funkciója az itt termelődő melatoninnak ma még nem ismert, de szintézise összefüggésben van az aktuális táplálékfelvétellel, kiemelten a triptofán aminosav felszívódásával, amely a melatonin előanyaga (szero- tonin), bioszintézisének kiindulási vegyülete. Májban termelődő hormon az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-I), amely igen erőteljes felépítő (anabolikus) hatással rendelkezik. Pontos hatásmechanizmusa, mely szerint a növekedési hormon hatását az IGF-I aktivációján keresztül fejti ki, ma még csak emlősállatokban ismert, de ez a megállapítás halakban is nagy valószínűséggel helytálló. Ezt bizonyítják azok a tények, melyek szerint azonos növekedési- hormon-szint mellett a növekedési intenzitás igen eltérő lehet, amely az IGF-I-en keresztül való hatásmechanizmussal jól magyarázható. 98
