Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan
A reszorpciós terület a gáznyomás csökkentését hivatott szolgálni. Ezen a csodarece-struktúrán keresztül elsősorban az oxigén és részben a szén-dioxid jut vissza a keringésbe, de a vénás oldalon nem a májba, hanem a szívbe. Ez a keringési sajátosság teremtheti meg annak lehetőségét is, hogy mind a zárt, mind pedig - és főként - a nyílt úszóhólyaggal rendelkező halfajok az úszóhólyagot mintegy „tüdő”-ként használják hypoxiás állapotok átvészelésére. A reszorpciós területen keresztül ugyanis jelentős mennyiségű oxigén felvételére van lehetőség. Természetesen itt is csak a parciális nyomáskülönbségen alapuló grádiens figyelem- bevételével. Az úszóhólyag működése - elsődleges funkciójából eredően - neurális szabályozás alatt áll. Szimpatikus hatások a coeliaco-mesenterialis ganglionon, míg a paraszimpatikus hatások a nervus vaguson keresztül hatnak egyrészt a gázmirigy, másrészt a reszorpciós terület működésére. Az úszóhólyagnál inflatorikus, illetve deflatorikus reflexről beszélhetünk. Az inflatorikus reflex esetében a gáztermelés fokozódik. Ez következik be az úszóhólyagban a hidrosztatikus nyomás emelkedésekor. A deflatorikus reflex során a gáz re- szorpciója fokozódik. Ilyen hatás jelentkezik a hidrosztatikus nyomás csökkenésekor, illetve hypoxiás állapotban. A fentiek mellett az úszóhólyag még további speciális funkciókkal is bír, ez pedig a hangérzékelés, illetve a hangképzés. Az úszóhólyag ezekben az esetekben „rezoná- tor”-ként működik, amelynek alapját a benne lévő gáz mechanikai hullámokra adott változása adhatja. 1.2.9. Az idegélettani folyamatok alapjai Az idegélettani folyamatok alapja az idegingerület keletkezése és annak tovaterjedése a központi és perifériális idegrendszerben. Az idegsejtek az állati szervezet ún. ingerlékeny szövetei közé tartoznak. Ez a fogalom azt jelenti, hogy az adott sejtek képesek külső ingerek felvételére, illetve ingerek képzésére. Ennek alapját a sejtek membránjának két - extra-, illetve intracel- luláris - oldala között fennálló elektromos töltéskülönbség - membránpotenciái - adja. Amennyiben a sejtek belsejének töltésmennyisége megnő, úgy hiperpolarizáció, ha viszont a sejtek belsejében csökken, de a külső térben növekszik, úgy depolarizáció következik be. A két végpont között nyugalmi állapot is kialakulhat, amelyet kritikus potenciálnak (küszöbpotenciál) neveznek. A membránokban található speciális fehérjéken - ioncsatomákon - keresztül ionáramlásra van lehetőség, amelynek hatására, különösképpen ha az ionáramlás a sejt belseje felé és igen gyorsan következik be, a membrán két oldala között töltéskülönbség alakul ki, amelyet akciós potenciálnak neveznek. A hiperpolarizáció, illetve a depolarizáció lényegében passzív folyamat, míg az akciós potenciál kialakulása során energiát igénylő aktív mechanizmusról kell beszélni. Az idegsejtekben az ionáramlást az ioncsatomák hatása mellett a Na+/K+ pumpa biztosítja, amelynek fenntartása energiaigényes és ehhez az energiát a Na7K+ ATP-áz enzim által katalizált ATP-bontás- ból származó makroerg foszfát szolgáltatja. 87
