Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.2 Mézes Miklós: Halélettan
1.2. Halélettan A halak élettani folyamatainak teljes körű tárgyalására a jelen könyvben nem vállalkozhattunk, de igyekeztünk azokat a fontosabb történéséket, folyamatokat bemutatni, amelyek egyrészt alapját adhatják a termelési folyamatok pontosabb megértésének, másrészt pedig a vízi életmód következtében különböznek más gazdasági állatfajok élettani folyamataitól. 1.2.1. A bőr élettani funkciói A halak bőrének - az általánosságban ismertek mellett - speciális funkciói is vannak, amelyek segítik a vízi életmódhoz való minél tökéletesebb alkalmazkodást. Ezek közül elsődleges fontosságú a védő funkció, amelynek alapját a bőrben lévő mirigyek által termelt glükoprotein karakterű nyálka (mucin) adja. A mucin csökkenti a halak testfelületének vízellenállását, növelve ezzel az úszás hatékonyságát, továbbá védelmi szerepet tölt be az ektoparaziták, a baktériumok és a gombák ellen. Ez utóbbi szerepének a sérülések miatt a sebfelületeken keresztül történő fertőzések elkerülése szempontjából van nagy jelentősége. A bőrnek emellett ozmotikus (féligáteresztő hártya) funkciója is van; hatás egyrészt a bőrön keresztül történő gáz- (elsősorban oxigén-) transzport, valamint a megváltozott sóösszetételű (édesvíz<-»tengervíz) környezethez alkalmazkodás szempontjából fontos. A bőr betölt tcrmoregulációs (hőszabályozó) funkciót is, amelynek élettani alapja a bőrben, illetve a bőr alatt elhelyezkedő erek átmérőjének aktív változása, azaz vaso- motoros aktivitása. Ez azt jelenti, hogy az erek falának rugalmassága eredményeképpen azok átmérője változhat, így változik az egyes ereken adott időegység alatt átáramló vér mennyisége is. Nagyobb mennyiségű átáramló vérmennyiség növeli, míg kisebb csökkenti a bőrön keresztül történő hőleadást. Az erek vasomotor aktivitásával függ össze a bőr légzési funkciója is, ugyanis a bőrön keresztül felvett oxigén csak oly módon juthat el a szövetekhez, ha a vörösvérsejtek hemoglobinjához kapcsolódva szállítódik. Ennek feltétele a bőr felső rétegének érhálózata, amely például az angolnafajoknál különösen fontos. Az érhálózatnak szerepe van a leírtak mellett a bőr kiválasztó (szekretoros) funkciójában is, amely azt jelenti, hogy bizonyos, a szervezet számára potenciálisan mérgező anyagok a vérárammal a bőrbe jutnak, majd a bőrön keresztül távoznak. A bőr epidermis rétegében idegvégződések [hőérzékelő (termo), nyomásérzékelő (mechano) és kémiai ingereket érzékelő (kemo) receptorok] helyezkednek el, amelyek a bőr érzékelő (receptív) funkcióját biztosítják. A halak bőrén külső hatásokra számos kisebb-nagyobb sérülés keletkezhet. A sérülések eredményeképpen kapilláris vérzés indul meg. A sebfelületek környezetében a vérlemezkék (trombociták) sérülése folytán megindul a véralvadás folyamata. Ennek során nem csupán a trombociták összetapadása (aggregációja), thrombusképződés következik be, hanem olyan anyagok is felszabadulnak, amelyek helyileg (lokálisan) csökkentik a kapilláris erek átmérőjét, csökkentve ezzel a kiáramló vér mennyiségét. A szervezet nem specifikus védekezéséhez nélkülözhetet69
