Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája
A középagy (mesencephalon) a nyúltvelő folytatásában helyezkedik el, a legfontosabb érző és motoros központ, a mozgáskoordináció centruma. A középagyi kamra dorzális része a középagyi tető (tectum mesencephali), ventrális része a páros agyko- csány (pedunculus cerebri). A középagyi tető páros ikerteste (corpora bigemina) a legfelső látóközpont, amit látótetőnek (tectum opticum) is hívnak. Itt végződnek a lá- tóköteg (tractus opticus) látóideg-kereszteződés utáni szakaszai. A középagy ventrális részén helyezkedik el a torus semicircularis, amely a halló- és egyensúlyozó szervből jövő impulzusok analizátora, központja. Számos mozgási reflex és viselkedési reakció koordináló központja is a középagyban van. Az agykocsányok retikuláris állományában átkapcsoló magvak vannak, ez a terület a központja a feltételes reflexek mozgás-sorozatainak. Oldalsó állományában az elektromágneses impulzusok analizátorközpontja ül, amely az elektromos szervvel rendelkező fajoknál fejlett. A középagyban vannak a III. és IV. agyidegpárok mozgató és vegetatív magvai. A kisagy (cerebellum) feladata az egyensúly-érzékelés és az ehhez kapcsolódó mozgatórendszerek koordinálása, a normális izomtónus fenntartása. Különösen jól fejlett a nyílt vízben élő ragadozó halaknál, míg a fenéklakó fajoknál és az ingoláknál nagyon kicsi. Szöveti felépítése a fejlettebb gerincesekéhez hasonló. A kisagyban lévő Purkinje-neuronok gátolják a felügyeletük alá tartozó leszálló mozgatóneuronok mozgást serkentő hatását. A kisagy testét adó széles duzzanat (corpus cerebelli) hátrafelé hajolva fedi a nyúltagy faciális lebenyét. A gerincvelőből érkező szomatoszen- zoros impulzusok elsősorban ide futnak be. A páros kisagyi fülecs (valvula cerebelli) előre, a középagyi látótető alá, a középagyi kamrába nyomul be. Az oldalvonalból és a belső fülből jövő szomatoszenzoros impulzusokat dolgozza fel. Az elektromos halak kisagya különösen jól fejlett, az elektroreceptorokból érkező ingerületeket analizálja, a válaszmozgások időrendiségét koordinálja, visszahat a nyúltvelői központokra, így többek között az elektromos áramot termelő szervek beidegzésére. A nyúltvelőben (medulla oblongata) számos le- és felszálló pálya halad át. Hálózatos állománya (formatio reticularis) több vegetatív működés (nyelés, gyomormozgás, vérkeringés, légzés), az úszóhólyag nyomásváltozásának szabályozó központja. A nyúltvelő váguszlebenyeit (lobi vagales) a IX. és X. agyidegpárok viszceroszenzoros részei alkotják. Jól fejlettek a legtöbb pontyalakúak közé tartozó fajnál. A faciális lebenyt (tuberculum impar) a VII. agyidegpár viszceroszenzoros részei adják. A nyúltvelői IV. agykamra oldalsó szögletében található a hallás-egyensúlyérzés elsődleges centruma (area acustica). Ezen a területen helyezkednek el az oldalvonal felől jövő impulzusok szállítását végző rostok sejttestjei is, valamint az úszómozgást koordináló Mauthner-féle idegsejtek. A nyúltvelőből indul ki az utolsó hat pár (V-X.) agyideg. A halaknak tíz pár, a szomatikus idegrendszer környéki részét adó agyidegük van. Többségük a feji tájékot idegzi be, míg a X. pár, a bolygóideg a test minden részével kapcsolatban áll. Elkülönítenek egy 0. agyidegpárt, az úgynevezett terminális ideget, ami a szaglóhagymából kiindulva, a szaglóideghez csatlakozva a nagyagyhoz fut. Úgy tűnik, hogy szerepe elsősorban a szaporodási folyamatokban van. Külön nevet is kapott, de számozása nincs az oldalvonali idegnek, amely több más agyideghez csatlakozva hagyja el az agyi területet. I. pár: szaglóideg (nervus olfactoricus) - a nagyagy nyúlványának tekinthető érzőidegpár, amely a szaglóhám felől hozza az impulzusokat. 61
