Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája

(myotom) alakul ki a törzs szelvényezetten fejlődésnek induló harántcsíkolt izomzata. A miotomsejtek mioblasztsejtekké alakulnak át, intenzíven osztódnak, összeolvadva izomrostot képeznek, amelyben kialakulnak a miofíbrillumok. A hátlemez gerinchúrra fekvő részéből (sclerotom) jön létre a gerincoszlop, míg az epidermális ektodermára fekvő területéből (dermatom) a bőr irharétege, a bőr alatti kötőszövet és a simaizmok alakulnak ki. A középlemez gononephrotom része a húgyivarszervek és elvezető járataik hámját alakítja ki. Az oldallemezek laterális (somatopleura) és mediális (splan- chnopleura) részekre különülnek el. Az oldallemezek hám jellegű részeiből fejlődik a szervezet savóshártyarendszere. A savóshártyák által körülvett üreg a másodlagos vagy valódi testüreg. A mezoderma egyes sejtjei amőboid mozgással igen hamar elkülönülnek a többiektől, és az embrionális kötőszövetet, a mezenchimát (mesenchyma) hozzák létre. Sokféle sejttípus differenciálódhat belőlük. A mezenchima az üvegtest és a szemlencse kivételével valamennyi szövet és szerv felépítésében részt vesz. A fejlődő szervezet legkülönbözőbb helyein jönnek létre belőlük más kötőszövetféleségek, a porc és a csont-szövet, a sima- és a nem miotom eredetű harántcsíkolt izomszövetek, a vér- és nyirokerek, a vér- és nyiroksejtek, a szív és a vérképző szervek.

Az entodermából formálódik az ősbél (archenteron), amelyből az emésztőcsatorna hámja és származékai, a máj, a hasnyálmirigy és több belső elválasztású mirigy hámja, a kopoltyú hámrétege jön létre.

Az organogenezis során a kialakult szervkezdemények növekszenek, differenciálódnak, a posztembrionális élet megkezdéséig elérik a fajra jellemző méretet.

1.1.14. Embrionális szervek

Az organogenezis folyamatában keletkeznek olyan szervek, amelyek csak az embrionális fejlődés alatt funkcionálnak, tehát ideiglenes képződmények. Halakban a szikzacskó vagy sziktömlő (saccus vitellinus) alakul ki. A szikzacskó extraembrionális képződmény, amely a fejlődő embrió tartalék tápanyagait foglalja magában, és lehetővé teszi annak folyamatos felhasználását. A kikelt utód számára az exogén táplálkozás megkezdéséig tartó rövid szakasz az éhezés miatt kritikus lehet, amit a tartalék tápanyag hidal át. A halakban a szikzacskó a fejlődés korai szakaszában elkülönül a bélcsőtől, ezért más szikzacskós gerincestől eltérően a szikjárat hiányzik (13. ábra). A szikzacskó falának belső rétegét alkotó entodermális sejtek kezdetben fago- citózissal veszik fel a szik alkotórészeit. A későbbiekben enzimatikus úton bontják, majd a tápanyagokat bejuttatják a szikvérkeringésbe. A fejlődő embrió testébe a szikraktár tápanyagait a szikvérkeringés szállítja.

1.1.15. Poszteinbrionális fejlődés

A kelésig tartó fejlődési folyamat hossza fajonként is eltérést mutat, a környezeti tényezők pedig jelentősen módosíthatják. A fejlődés ütemét csökkenti az alacsony vízhőmérséklet és oxigénkoncentráció. A kelés közeledtével az embrió egyre intenzívebben mozog. A korionburkon keresztül végbemenő gázcsere a fejlődő embrió számá56