Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája

A fejlődő csíra belsejében, a felszíni rétegbe rendeződő blasztoderma és az alatta lévő nagy mennyiségű szik között keskeny üreg (subgerminalis üreg) jön létre. A blasztoderma alatt, a szikanyag felszínén szincíciális periblast sejtréteg alakul ki. A leendő embrió farki, kaudális végén a blasztodermasejtek felszaporodása megvasta- godáshoz vezet. A sok sejtrétegű blasztoderma szikanyag felé néző alsó sejtjei elválnak a felette lévőktől, kialakítanak egy alsó sejtréteget (hypoblast) (13. ábra). A felszíni réteg (epiblast) és a hipoblaszt között a blasztocöl jön létre (discoblastula). Ezt az állapotot hólyagcsírának (blastula) nevezik. Hólyagcsíra állapotban a blasztoder- mán speciális módszerekkel meg lehet különböztetni azokat a területeket (praesump- tiv areák), amelyekből a leendő csíralemezek, az ősi szervtelepek, illetve szervek majd kialakulnak.

1.1.13. Az embrionális fejlődés organotipikus szakasza

A csíralemezek kialakulása

A gasztruláció (gastrulatio) eredeti értelmezésben az ősbéllel bíró csíra, azaz a gasztrula (gastrula) képződését jelenti. Mivel ennek során a csíralemezek is kialakulnak, valamint a cöloma- (coeloma) formálódás is lezajlik, ezért a továbbiakban a gasztruláció fogalmának tágabb értelmezését használjuk. Az embrionális fejlődés során a blasztomérák származásuknál és helyzetüknél fogva meghatározott kiterjedésű területeket, sejtrétegeket, azaz csíralemezeket alkotnak. A folyamat során a sejtek száma tovább nő, a morfogenetikus mozgások, a sejtrendeződéssel járó elmozdulások létrehozzák a három csíralemezt. A sejtképződés, -differenciálódás során a fejlődő csíra morfológiai, méretbeni változásával párhuzamosan egyes helyeken a sejtek elhalhatnak. A csíralemezeket alkotó sejtek fejlődési potenciája meghatározott, belőlük alakulnak ki a szervezetet felépítő szövetek, szervek. A gasztruláció során kialakul a szervezet felépítésének alapja.

A gasztruláció alkalmával megvalósuló sejtmozgások, átrendeződések különböző típusait lehet elkülöníteni, amelyek gyakran egymással párhuzamosan, egy időben zajlanak.

A külső csíralemezt (ektoderma) alkotó sejtek a felszíni rétegben nagy kiterjedésben helyezkednek el. A rátüremkedés (epibolia) során a csírapajzs kraniális és oldalsó (laterális) szélén lévő ektodermasejtek igen intenzíven osztódnak, gyorsan körülnövik, beborítják a többi sejtet és a szikanyagot. A folyamat az embrió fej-farok irányú megnyúlásával és a másik két csiralemez sejtjeinek az ektoderma alá való bekerülésével is együtt jár. A fejlődő halembriót beborító animális eredetű sejtek a csírapajzs kaudális végén, az embrió farki régiójánál találkozva fejezik be mozgásukat. Ezt követően a csírapajzs leendő testvég felé néző, kaudális szélénél lévő, a felszínnel nem érintkező hipoblaszt sejtek fokozott osztódás révén a fej felé, kraniális irányban a külső sejtréteg (ilyenkor már epiblaszt a neve) alatt betüremkednek és előrefelé húzódnak. E folyamatot a középső csíralemez (mezoderma) sejtjeinek befordulá- sa (involutio) is követi (13. ábra). A mezoderma sejtjei a külső és a belső csíralemez (entoderma) között fejlődnek tovább. A sejtek befordulási helyén résszerű ősszáj ala54