Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája
ez viszonylag kevés fajnál jellemző. A vakon végződő csövek végeiben vannak az ősi spermatogoniumok, a Sertoli-sejtekkel együtt cisztát alkotva. A spermium képződési folyamata alatt a ciszta lassan elmozdul az ondógyűjtő csatorna felé, majd az érett spermiumok annak üregébe kerülnek. A lebenyekben, illetve a herecsatomák közötti kötőszöveti állományban lévő Leydig-féle sejtek ivari hormonokat termelnek. A porcoshalak, a tüdőshalak, a tokalakúak és a kajmánhal heréinek kivezető csövei (ductuli efferentes) a vese craniális részének elvezetőcsatomáiba torkollanak, így a vesevezeték egyben ondóvezetőként is működik. Az ondóvezető (ductus deferens) a csontoshalaknál a heretelep steril részéből jön létre, rajta tágulat, ondóhólyag (vesicula seminalis) lehet. A legtöbb valódi csontoshalnál az ondóvezető az anus mögött, a húgynyílás előtt önállóan nyílik a külvilágra, esetleg csatlakozva a húgyvezetővel közös húgyivarszemölcsbe nyílnak. A hímivarsejtek képződésének folyamata (spermiogenesis) szaporodási, növekedési és érési periódusokra tagolható spermiocytogenesis szakaszból, valamint az ezt követő alaki átrendeződéssel járó spermiomorphogenesis szakaszból áll. Az érett spermiumok tömege a kísérő folyadékkal együtt ondót alkot, amelynek plazmája biztosítja a megfelelő pH-jú közeget, a szállítást és a táplálást. A haltenyésztési kutatásokban és a gyakorlatban egyre szélesebb körben használják ki azt a lehetőséget, hogy az ondó (sperma) mélyhűtve nagyon hosszú ideig eltartható és benne a spermiumok megtartják életképességüket. A halak ostoros hímivarsejtje (flagellospermium) általában 40-60 pm hosszú. A halak morfológiájában, anatómiájában, életműködéseiben megnyilvánuló mérhetetlen változatosság a spermiumok diverzitásában is megfigyelhető, így a felépítésére vonatkozó általánosítás csak korlátozottan tehető. A spermiumok csak akkor kezdenek mozogni, ha a vízbe kerülnek. A megnövekedett aktivitás oka az ivarjáratokban lévő folyadéktér és a víz ionösszetétele, ozmotikus koncentrációja között fellépő különbség. Életképességüket ezután általában csak nagyon rövid ideig, legfeljebb néhány percig tartják meg. Ez függ a fajtól, a környező víz összetételétől, a hőmérséklettől. Ha a víz összetétele megközelíti a testfolyadékét, illetve ha a hőmérséklet alacsony, akkor a spermium tovább életben marad. 1.1.11. Megtermékenyítés A halak egyedfejlődése a megtermékenyítéskor veszi kezdetét, és mindaddig tart, amíg az életfolyamatok meg nem szűnnek. A halak egyedfejlődésében olyan mértékű faji eltérések figyelhetők meg, hogy felmerül a kérdés, lehet-e egységes terminológiát használni. A halak élete öt nagy periódusra (embrionális, lárvális, fiatalkori, kifejlettkori és hanyatló) osztható. Az egyes periódusokon belül fázisok különíthetők el. Zoológiái értelemben az embrionális fejlődés a megtermékenyítéstől a peteburok elhagyásáig, illetve a megszületésig tart, míg a posztembrionális szakasz ezt követően a szervezet kifejlődésén keresztül a halálig teljed. Az egységes terminológia hiányában, valamint a halak különböző fejlődési állapotaiban is megnyilvánuló rendkívüli diverzitás miatt jelenleg nincs mindenki által elfogadott felosztása a halak egyedfejlődési folyamatának. A következőkben elsődlegesen a zoológiái elnevezéseket használjuk, utalva az esetle50